Képviselőházi irományok, 1910. LXII. kötet • 1440-1453. sz.
Irományszámok - 1910-1443. Törvényjavaslat a közös haderőhöz, a m. kir. honvédséghez és a m. kir. népfölkeléshez tartozó személyeknek, valamint az említett személyek hátramaradottainak katonai ellátásáról
1443. szám. 139 tásokban könnyebb, jobb és biztosabb boldogulást, bőségesebb díjazást és ellátást találó serdülő nemzedékre teljesen megszűnjön. Ez utóbbi körülmény a háború előtti utolsó években már tényleg mutatkozott is. A hivatásos katonai pályára jelentkezők száma aggasztóan fogyni kezdett, a hadseregnek képző intézetei eJőbb nem ismert hiányokat mutattak fel s a háború kezdetén a szükséges számú tiszt és altiszt minden fáradozás dacára már nem volt meg. Ezek a körülmények előreláthatólag még a háború utáni időben is fenn fognak forogni. A katonai ellátás teljes elégtelenségét az a nagyszámú súlyos áldozat mutatta meg a maga egész valóságában, amelyet ez a hosszú ós véres háború a katonai hivatáshoz nem tartozó lakosság soraiból megkövetelt. A legnagyobb bajoknak már a háború alatt is sikerült alkalmas segítségek révén $pgalább egyelőre elejét venni. így, hogy csak néhány jelentékeny, a pénzügyi kormányzattal egyetértőleg létesített rendszabályt említsek: a hadirokkant legénység nyugdíjigényének megállapításához a törvény által előfeltétel gyanánt megkövetelt »keresetképtelenséget« emberséges magyarázattal már akkor meglevőnek tekintjük, ha az illetőnek az eddigi hivatás gyakorlására való képessége húsz százalékkal csökkent, mi által a rokkant legénység túlnyomó többsége részére lehet ellátást odaítélni; azoknak a hadirokkantaknak, akik ugyan nem sebesültek meg, de egyéb testi fogyatkozást szenvedtek, a sebesülési pótdíjak helyett személyi pótdíjakat juttattunk; a különösen súlyos fogyatkozásban szenvedő rokkant legénység részére — az eddig csak havidíjasok részére rendszeresítve volt — rokkantházi ellátást rendszeresítettük a lakhely szabad választásával, olyképen, hogy az illetőnek rokkantházi nyugdíjat engedélyezünk, amely rokkantházi nyugdíj összegének szabadelvű megállapításával (rendfokozat nélküli katonák részére az évi 72 K rokkantnyugdíj helyett évi 600 K) elértük azt az eredményt, hogy eddig a súlyosan rokkantak legtöbbje a rokkantházban való elhelyezéssel szemben előnyben részesítette az övéihez való visszatérést; a hátramaradottak ellátási illetményeinek utalványozása tekintetében mindjárt a háború kezdetén egyszerűsített és gyorsított eljárást honosítottunk meg, amely jól bevált ós a kérdéses ügyek lebonyolítását rendkívüli módon megkönnyítette; a törvény jóakaratú magyarázatával a legénységi özvegyek keresetképtelenségét ós ezzel összefüggésben az igényt az évi 96 K pótlékra az özvegyi nyugdíjhoz már akkor is fennállónak tekintjük, ha az özvegynek kis gyermekeket kell gondoznia; a legénység és hátramaradottal elégtelen ellátási illetményeit ideiglenes feljavításokkal emeltük és így tovább. Mindezek a kisegítő eszközök természetesen nem hidalhatták át a minden oldalról megnyilvánult követelések ós a törvény elégtelensége közötti űrt és így jött végre négy évi munka után létre ez az új törvényjavaslat. Az új katonai ellátási törvénynek az összes idevágó kérdések megoldását magában kell foglalnia. Ennek a törvénynek kell szabályoznia úgy a hivatásos, mint a nem tényleges állományú havidíjasoknak és legénységi személyeknek, e személyek hátramaradottainak, továbbá a hadiszolgálatban álló egyéb személyeknek hátramaradottaiknak ellátását és kell, hogy érvényes legyen a hadseregre, a haditengerészetre, a honvédségre és a nópfölkeléere, végül tartalmaznia kell a háború esetére vonatkozó különleges határozványokat és a törvény érvénybelépése előtt megállapított ellátási illetményeknek feljavítását. Az új törvényjavaslat legjelentékenyebb alapelveit a következőkben ismertetem. 18*
