Képviselőházi irományok, 1910. LXII. kötet • 1440-1453. sz.

Irományszámok - 1910-1440. A pénzügyi bizottság jelentése "a vagyonátruházási illetékekről" szóló 1428. sz. törvényjavaslat tárgyában

6 1440. szám. Az előbb felsoroltakkal szemben viszont a javaslattal szemben szigorúbb szabályokat javasol a bizottság azokra a részvénytársaságokra, amelyek az újabb időben mind gyakrabban alakulnak arra a célra, hogy bérházakat építsenek ós kezeljenek. Ezek a részvénytársaságok ugyanis közgazdasági szempontból sem kívánatos alakulatok és amellett a közterhek alól csaknem teljesen kibújnak. A nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójával ugyanis meg nem róhatók, mert jövedelmük házadóval van érintve. A jövedelmi és vagyoni adónak pedig, mint részvénytársaságok nem alanyai. Végül az élők közötti, valamint a haláleseti vagyonátruházásoknak is nem az ingatlanok, hanem a részvények lévén a tárgyai, a vagyonátruházási illetéket is nagyrészt elkerülik. Minthogy a bizottság ezt az igazságos adóztatás szempontjából megengedhetetlennek tartja, az ilyen részvénytársaságokat a 105. §. 4. pontjának és a 109. § nak harmadik bekezdése szerint évenkint l°/o illetókegyenértók alá kívánja vetni. Az eddig felsoroltakon, és néhány csupán szövegezési módosításon kívül, amelyeket itt részletesen felsorolni feleslegesnek tartunk, még a következő lényegesebb módosításra kell rámutatnunk: Ali és 16. § okban az elhalasztott szerzésekre vonatkozó szabályok hiányait pótolta a bizottság. A 15. §. utolsó bekezdésében eszközölt módosítás célja az, hogy eloszlassa a netán felmerülhető abbeli kételyeket, hogy vájjon a bírói úton nem érvényesíthető és egyátalán a naturális obligációból származó követelések kielégítése ajándékozási illeték alá vonható-e. A kérdést a bizottság természetesen nemleges értelemben döntötte el. A 18. §-ban világosan kifejezésre juttatja azt, hogy a kereskedelmi levélváltások feltételes illetékmentessége továbbra is érvényben marad. A 19. §. 2. és 3. pontjában és a 21. §. 2. pontjában kifejezésre juttatja azt, hogy a Horvát-Szlavón országokra, mint vagyonjogi alanyokra szálló örökségek stb. is illetékmentesek, valamint azok a közintézetek is, amelyeknek esetleges hiányait a társországok közjövedelmeiből kell fedezni. A 26. §-ban az öröklési illetékhez való jog keletkezését az örökhagyó halála napjára állapítja meg a bizottság, nehogy eltérő gyakorlat alakulhasson az országnak azokban a részeiben, ahol még az osztrák polgári törvénykönyv van érvényben, s így az örökség megnyíltának napja nem esik össze az örökhagyó halála napjával A 31. §-ban a bizottság a büntethetőség elévülését — összhangban a többi adótörvény rendelkezéseivel — a javasolt 5 év helyett 3 évben kívánja megállapítani, és egyúttal a büntethetőség elévülésének hivatalból való vizsgálatát írja elő. A 34. §-ban a kétoldalú vagyonátruházási illetékeknél a fizetési sorrendet állapítja meg a bizottsági szöveg, összhangzásba hozva ezeket a szabályokat a kir. Kúria állandó gyakorlatával is. Ugyanennek a szakasznak utolsó bekezdését a bizottság azzal egészítette ki, hogy a kir. közjegyző az okiratok kiállításánál közreműködését megtagadhatja mindaddig, míg a felek az illeték lerovására szükséges bélyegjegyeket neki be nem szolgáltatják. Erre a módosításra a bizottságot az indította, hogy míg egyrészt az igazságügyministerium álláspontja szerint a közjegyző közreműködését a közjegyzői törvény szerint nem köthette ehhez a feltételhez, s így abba a helyzetbe kerülhetett, hogy az illetéket a sajátjából volna kénytelen előlegezni, addig a kezelés egyszerűsítése szenvedhetne csorbát, ha módot adnánk arra, hogy a felek a bélyeg beszolgáltatásának