Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1427. Törvényjavaslat az1848:XX. t.-c. fokozatos végrehajtásáról
m 1427. szám. Összesítve ezek az államsegélyek, az 1917. évben kitesznek 17,647.267 koronát, melyből az egyházi és iskolai segélyek összege 12,599.467 korona; az 1848. évi XX. t.-c. értelmében adott államsegély összege pedig 5,047.800 korona. A szorosabb egyházi szükségletek pragmatikus, törvényileg állandóan biztosítobt fedezéséről 1848 óta az 1898. évi XIV., az 1909. évi XIII., valamint az 1913. évi XXXVIII. t.-cikkeket kivéve, külön törvényes intézkedés nem történt. Az érdekelt egyházak is azon szükségleteiknek összegét, melyeket maguk hívei túlterhelése nélkül nem tudják viselni, nem régen mutatták be. Ugyanis a magyarországi két protestáns egyháznak közös bizottsága az 1904. óv elején emlékiratot nyújtott be az akkori kormányhoz. A kormány ezt az emlékiratot tárgyalás alá vette, ezen tárgyalás eredménye gyanánt jelentkezik az az iratváltás, amely az akkori és az 1907. évi kormány, valamint a magyarországi két protestáns egyház közös bizottsága közt történt. Azonos, illetve hasonló tartalmú emlékiratokkal fordultak a kormányhoz a többi bevett vallásfelekezetek is. tízen emlékiratokból és tanácskozásokból már 1907-ben első ministerségem idejében meggyőződtem arról, hogy a protestáns egyházak egyházi szükségleteiket csakis nagyobb állami segéllyel képesek fedezni ós kielégíteni; ezért kezdeményeztem az évi költségvetésben az 1848. évi XX. t.-c. 3. §-a értelmében leendő segélyezést és e címen beiktattam az 1907. évi költségvetésbe 1 millió, az 1908. évibe 2 millió, az 1909. évibe 3 millió koronát és ezt 6 millióra szándékoztam emelni. Ez az emelés időközben költségvetésileg 5,047.800 koronáig emelkedett; az egyházi adózási viszonyok kialakulása azonban, amint arról az alábbi adatok tanúskodnak, a 8 millióig való emelést teszi szükségessé. Áthatva az 1848. évi XX. t.-cikkben foglalt elvek igazától, külön törvényben és alapítvány szerűi eg kívánom biztosítani a protestáns egyházak e jogigényét az állammal szemben, nehogy az egyházak ezen legelsőrendű érdekeinek kielégítése a váltakozó kormányok irányzatainak alávetve legyen. Ebből kifolyólag 200 millió korona örök alapítvány létesítését javaslom, hogy az érdekelt egyházak necsak közjogi, hanem magánjogi biztosítást is nyerhessenek erre az államsegélyre vonatkozólag ós hogy ezáltal jelen törvénnyel szerzett joguk mindenkorra a jövő törvényhozások akaratától is függetlenül, teljes mérvben biztosítva legyen. Ez az alapítványtőke, illetve annak kamatja lép helyébe az 1917/18. évi költségvetésben kifejezetten az 1848. évi XX. t.-c. végrehajtása címén 5,047.800 koronával előirányzott ós az előbbiek szerint 8 millióra emelendő államsegélynek. Az alapítvány szerű tőkének kifizetése nincs határidőhöz kötve, mert e tekintetben az állam mindenkori pénzügyi helyzete lehet irányadó. Az egyházak érdekeit kívánom szolgálni azzal, hogy ezen tőkeösszeg ne csak készpénzben vagy állampapírokban, hanem bizonyos részében ingatlanokban is átadható legyen az egyházaknak, ha erre alkalom és mód kínálkozik. Az állam jelölné meg az ingatlant, melyet átadni hajlandó és annak értékét az állam ós az érdekelt egyház közös megegyezéssel megállapítaná akként, hogy az órtékmegállapításnál nem a háború alatt és által teremtődött abnormális ár, hanem a rendes időkben megállapítható forgalmi érték lenne irányadó. Magától értetődik, hogy a bármi módon átadott tőke az egyházak által csakis a 4. §-ban megállapított célokra fordítható; valamint az is magától értetődik, mint természetes következmény, hogy amilyen arányban kifizettetik egy egyháznak a tőke, ugyanolyan arányban leszállíttatik a költségvetésben annak az egyháznak a
