Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1427. Törvényjavaslat az1848:XX. t.-c. fokozatos végrehajtásáról

1427. szám. 70 mány a 48-iki törvényhozás ezirányú rendelkezésének meg akar felelni, határozott vezérelvet kellett maga elé tűzni. Ez a vezérelv pedig csak olyan lehetett, mely az 1848. évi XX. t.-c. 3. §-a alapgondolatának, igazi céljának, a történelmi fejlődésnek és az állam érdekének megfelelt. Ez pedig nem lehet más, mint az, hogy a bevett vallásfelekezetek történelmileg fejlődött, törvényileg elismert autonómiáját tiszteletben kell tartani, s az állam anyagi segélyezését ott és annyiban kell nyújtani az egyházak meghallgatása mellett, ahol és amennyiben ezen egyházak állami és köztársadalmi célokat is megvalósítanak, mint a közoktatásügy és jótékonyság mezején a szorosan egyházi célok terén pedig ott, hol a hívek teherviselési képességének határa végződik, vagyis, ahol a reájuk nehezedő egyházi terheket anyagi összeroskadások, erkölcsi bajok és közteherviselési képesség csökkenése nélkül elhordozni már nem képesek. Ezért a jelen törvényjavaslatnál alapul azok a számítási adatok szolgáltak, melyeket a benne segélyezni szándékolt egyházak hivatalos szervei az egyházi erőforrásokból nem fedezhető szükségletek kiszámítását illetőleg megállapítottak. Másrészt az is kétségtelen, hogy az állam pénzügyi helyzetének mcgrendítése nélkül a törvényhozás, a kormány az 1848. évi XX. t.-c. 3. §-ának rendelkezéseit másként mint lépésről-lépésre fokozatosan meg nem valósíthatták. E fokozatos megvalósítást eddig, a bevett vallásfelekezetek iskolai szükségleteit illetőleg, a következő törvényhozási, részben pedig kormányintózke dések igyekeztek valóra váltani: áz 1875. évi XXXII. t.-c. a népoktatási nyilvános intézetek s nyilvános kisdedóvóintézetek tanítóinak s nevelőinek nyugdíjazásáról, valamint azok özvegyeinek ós árváinak gyámolításáról; az 1891. évi XLIII. t.-c. az előbbinek módosításáról; az 1893 évi XXVI. t.-c. a községi, valamint a hitfelekezetek által fenntartott elemi iskolákban működő tanítók ós tanítónők fizetésének rendezéséről; az 1894. évi XXVII. t.-c. azon nyilvános tanintézeti igazgatók, tanárok, tanítók, igazgatónők és tanítónők nyugdíjazásáról s hozzátartozóik ellátásáról, kikről állami vagy más hasonló közrendelkezéssel gondoskodva nincs; az 1907. évi XXVII. t.-c. a nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és hitfelekezeti néptanítók járandóságairól; az 1908. évi XLVI. és az ezt kiegészítő 1913. évi XXXVII. t.-c. az elemi iskolai oktatás ingyenességéről; az 1913. évi XVI. t.-c. a községi ós hitfelekezeti elemi iskolai tanítók illetményeinek rendezéséről; az 1913. évi XL. t.-c. a nem állami óvodák jogviszonyairól ós a községi és hitfelekezeti óvónők illetményeinek rendezéséről; az 1914. évi XXXVI. t-c. a nem állami tanárok, felső nép- és polgári iskolai, valamint gyógypedagógiai tanítók és azok özvegyeinek és árváinak ellátásáról; legújabban pedig az 1917. évi IX. t.-c. 8. és i4. §-ai a lelkészek, tanárok és tanítók ruhabeszerzési segélyéről és családi pótlékáról. Ugyancsak a felekezeti iskolai szükségek állami költségen való fedezéséről is gondoskodnak azok a törvényes rendelkezések, melyek az 1883. évi XXX. t.-c., vagyis a középiskolai törvény alapján szerződésileg és az állami költségvetés keretében részint rendszeres évi, részint beruházási segélyekben részesítik a felekezeti középiskolákat és azon kormányintézkedések, melyek a felekezeti tanárok fizetési pótlékait folyósították, a felekezeti jogakadémiai tanárok fizetésének kiegészítését célba vették. (Ide sorozható, bár kisebb jelentőségű, az Apaffyféle alapítványnak a debreczeni főiskola részére történt megváltása.) A szorosabb értelemben vett egyházi célokat illetőleg is történtek az