Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1426. Törvényjavaslat a katholikus önkormányzatról
62 1426 szám. hivatkozott 1895. évi XLIII. t.-c. alapján fel vannak ruházva. Ez a lényeges tartalom magában foglalja az egyház szervezetéből folyó cselekvési szabadságot, az akadálytalan erőkifejtés szempontjából a szükséges és célszerű intézetek, intézmények létesítésének jogát, főkép pedig a rendelkezés jogát az egyház vagyonával és tanintó.'íeteivel. Nem is felelne meg a bölcs előrelátás követelményeinek oly csonka autonómia létesítése, mely ezzel a természetszerű hatáskörrel nem bír, de arra okvetlen folyton törekednék és így magában hordaná az állandó nyugtalanság és felekezeti békétlenség magvát. De e jog gyakorlásának korlátai és annak módja a különböző vallásfelekezetek természete ós helyzetüknek történelmi fejlődése szerint különbözik. Egyenlőség nem jelent mindig egyformaságot, mely, különböző viszonyokra alkalmazva, a legnagyobb egyenlőtlenségeket szüli. A magyarországi katholikus egyháznál jelesül tekintetbe jön annak hierarchikus szervezete és a kii'ályi hatalomboz való azon történetileg kifejlődött viszonya, mely a király főkegyúri jogában nyer kifejezést. Mindkettőt ő Felsége is megjelölte volt, a mostani szervező kongresszust engedélyező 1895. évi november hó 29-ón kelt legfelsőbb elhatározásában, mint olyan szempontot, melyet a szervezésnél mellőzni nem szabad. Törvényjavaslatom ugyanezeket juttatja kifejezésre, súlyt fektet a hierarchikus szervezet követelményeire, mert e szervezetnek sértetlensége nemcsak egyházi, hanem egyszersmind állami ós nemzeti érdek ; súlyt fektet a főkegyúri jognak sértetlenségére, melynek fenntartása nem csupán a nagymérvű fejedelmi alapításokból folyik logikai kényszerűséggel, hanem egyúttal az állami szempontok megóvásának egyik biztosítéka és közjogunknak egyik sarkalatos tótele; kifejezésre juttatja végül azt az elvet, hogy a királyi fenségnek az autonómia működési körében fenntartott minden jog, úgy mint a többi fejedelmi jogok, az 1848. évi III t.-c-ben megállapított miniszteri felelősség mellett gyakorlandó. Ezzel megvannak jelölve azok az elvek, amelyek a Szervezeti Szabályzat királyi jóváhagyásánál szem előtt tartandók lesznek. Az önkormányzat lényeges tartalmának, a főkegyúri és főfelügyeleti jognak, valamint a katholikus egyház váitozhatlan hierarchiai szervezetének hatigsúlyozása és megóvása mellett a törvényjavaslat vezérelv gyanánt tűzi ki a katholikus világi elemnek bevonását az autonómia szervezetébe. Ennek közelebbi módja, részletes megállapítása az illetékes egyházi tényezőknek ós a szervező gyűlésnek feladata, míg a főfelüg} ;r eleti hatáskörből kifolyóan a Szervezeti Szabályzat végső jóváhagyásakor nyilik alkalom annak elbírálására, vájjon a kitűzött szempontnak elegendőkép megfelel-e a szabályzat? Maga az elv kétségen felül áll; hangsúlyozta azt már az 1848. évi petició és »Emlókirat« ; valamennyi időközben készült autonómiai szabályzat ós tervezet kitartott mellette, sőt az elv már is át van ültetve gyakorlatilag az életbe a mindegyre sűrűbben létesülő egyházközségi szervezetekben, a népiskolákat illetőleg pedig az 1868. évi XXXVIII., illetve az 1873. évi XXVI. t.-c. egyenesen kötelezőleg előírják az iskolaszékeknek mint tanhatóságoknak beállítását. Az előadottak folyományaként intézkedik a törvényjavaslat a kormány kezelése alatt álló katholikus alapok és alapítványoknak az autonómia számára leendő átadása iránt. A kiindulási pont az 1848. évi III. t.-c. 6. §-a, mely szerint a királyi Felség »mindazon tárgyakban, melyek eddig ... a kir. helytartótanácsnak . . . köréhez tartoztak ... a végrehajtó hatalmat ezentúl kizárólag csak a magyar ministerium által fogja gyakorolni«. Ezen törvény folytán kerültek az előbb a helytartótanácsnál kezelt alapok a minisztérium
