Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.
Irományszámok - 1910-1426. Törvényjavaslat a katholikus önkormányzatról
1426. szám. 59 gött s amely a törvény alapján kötelezve volt a vallás és tanügyi politikáját minden felekezeti színezettől eltekintve folytatni és gyakorolni ? Nyilvánvalóan nem. A legrikítóbb ellentétben áll ez a helyzet a kormányzat új jellegével és az alaptörvónyileg kimondott viszonossággal; elvileg sérelmes, gyakorlatilag bénító hatású az általa érintett egyháznak egész belső életére, tehát egy nagyfontosságú magyar kulturtényező eredményes működésére. Mindezek megfontolása alapján már az lb48/49. évi országgyűlésen a püspökök az országgyűlés tekintélyesebb világi katholikusaival tanácskozásra gyűltek s megállapodásaikat »peticiő" alakjában a nemzet képviselői elé terjesztették. A péti ció négy pontból álló és a XX. t.-cikkhez függesztetni szándékolt törvényjavaslatot terjesztett az országgyűlés elé. Javasolták: 1. A katholikus egyház, szabadságát korlátozó kormányrendeletek megszüntetését. 2. Zsinatok ós egyházi gyülekezetek szabad tartását. 3. A kath. iskolák alapítása és igazgatása feletti szabad rendelkezést. 4. A kath. egyházi, iskolai és más alapok, alapítványok kezelésének a helytartótanácstól egy négyes bizottságra való átruházását, a pesti egyetem kivételével. Április hó 6-án kelt a petíció, amelyet másnap este a rendek kerületi ülésükben tárgyalás alá vettek, de mint »elkésettet« mellőztek. A petíció mellőzése után a főpapok ós világi katholikusok április 8 án újabb tanácskozásra gyűltek össze, amelynek eredményét egy »Emlékirat« foglalta egybe. Újból az alapok és iskolák védelme jelöltetett ki az egyházi és világi katholikusok főfeladatául, amely célra szükségesnek nyilváníttatott egy négyes bizottság behelyezése, azonfelül a világi elem bevonása plébániai, esperesi, egyházmegyei bizottságokba olykép, hogy a világiak 2 / 3 számarányban legyenek képviselve. Az első felelős magyar ministerium a fegyverek zajában is foglalkozott azután még az autonómia ügyével r amíg a közbejött események a mozgalmat le nem zárták. Az alkotmány helyreállítása után Eötvös József báró kultuszminister első teendői közé sorozta a katholikus autonómia eszméjének újra fölvetését. A katholikus egyház akkori vezértényezői, élükön Simor János hercegprímással ós a világiak közül Deák Ferenccel, felkarolták a minister kezdeményezését. 1870-ben össze is ült az egyháziakból és világiakból alakult katholikus szervező kougresszus és beható tanácskozások után kidolgozott egy szervezeti szabályzatot, amely azonban úgy állami, mint egyházi szempontból többrendbeli aggodalomra adott okot, s így legfelsőbb szentesítést nem nyerhetett. Töretlen utakon járt az első szervező kongresszus, nem csoda, hogy ha munkálatában tévedett, túlment a határon, a valódi szükség követelményein. Jelesül a munkálatnak az egyházi vagyonra, az egyházi hivatalok betöltésére vonatkozó rendelkezései olyanok, amelyek sem a főkegyúri joggal, sem az egyház elveivel ós helyesen felfogott érdekeivel össze nem egyeztethetők, E fogyatkozások elegendő kép indokolják, hogy a munkálat hosszabb időn át fólretétetett s csak az autonómia kérdésének történetében a harmadik korszak, amely egyben az újabb egyházpolitikai alakulások korszaka is, hozta azt ismét felszínre. Már az 1890. évi állami költségvetés tárgyalásakor a katholikus autonómia élénk vita tárgyát képezte a képviselőházban. Ez alkalommal az akkori kormány tartózkodó álláspontra helyezkedett, miután a kérdés a közvéleményt teljesen előkészületlenül találta. Lényegesen változott azonban az egyházpolitikai helyzet három óv multán. Az úgynevezett elkeresztelési rendeletből keletkezett mozgalmak arra indították az akkori kormányt, hogy az egyház és állam között összeütközésre okot szolgáltató kérdéseket a hatáskörök különválasztásának elvi alapján rendezze, minél fogva felállította a 8*