Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1426. Törvényjavaslat a katholikus önkormányzatról

1426. szám. 59 gött s amely a törvény alapján kötelezve volt a vallás és tanügyi politikáját minden felekezeti színezettől eltekintve folytatni és gyakorolni ? Nyilvánvalóan nem. A legrikítóbb ellentétben áll ez a helyzet a kormányzat új jellegével és az alaptörvónyileg kimondott viszonossággal; elvileg sérelmes, gyakorlati­lag bénító hatású az általa érintett egyháznak egész belső életére, tehát egy nagyfontosságú magyar kulturtényező eredményes működésére. Mindezek meg­fontolása alapján már az lb48/49. évi országgyűlésen a püspökök az ország­gyűlés tekintélyesebb világi katholikusaival tanácskozásra gyűltek s megál­lapodásaikat »peticiő" alakjában a nemzet képviselői elé terjesztették. A péti ció négy pontból álló és a XX. t.-cikkhez függesztetni szándékolt törvény­javaslatot terjesztett az országgyűlés elé. Javasolták: 1. A katholikus egyház, szabadságát korlátozó kormányrendeletek megszüntetését. 2. Zsinatok ós egy­házi gyülekezetek szabad tartását. 3. A kath. iskolák alapítása és igazga­tása feletti szabad rendelkezést. 4. A kath. egyházi, iskolai és más alapok, alapítványok kezelésének a helytartótanácstól egy négyes bizottságra való átruházását, a pesti egyetem kivételével. Április hó 6-án kelt a petíció, amelyet másnap este a rendek kerületi ülésükben tárgyalás alá vettek, de mint »elkésettet« mellőztek. A petíció mellőzése után a főpapok ós világi katholikusok április 8 án újabb tanácskozásra gyűltek össze, amelynek ered­ményét egy »Emlékirat« foglalta egybe. Újból az alapok és iskolák védelme jelöltetett ki az egyházi és világi katholikusok főfeladatául, amely célra szük­ségesnek nyilváníttatott egy négyes bizottság behelyezése, azonfelül a világi elem bevonása plébániai, esperesi, egyházmegyei bizottságokba olykép, hogy a világiak 2 / 3 számarányban legyenek képviselve. Az első felelős magyar ministe­rium a fegyverek zajában is foglalkozott azután még az autonómia ügyével r amíg a közbejött események a mozgalmat le nem zárták. Az alkotmány helyreállítása után Eötvös József báró kultuszminister első teendői közé sorozta a katholikus autonómia eszméjének újra fölvetését. A katholikus egyház akkori vezértényezői, élükön Simor János hercegprímással ós a világiak közül Deák Ferenccel, felkarolták a minister kezdeményezését. 1870-ben össze is ült az egyháziakból és világiakból alakult katholikus szer­vező kougresszus és beható tanácskozások után kidolgozott egy szervezeti szabályzatot, amely azonban úgy állami, mint egyházi szempontból több­rendbeli aggodalomra adott okot, s így legfelsőbb szentesítést nem nyerhe­tett. Töretlen utakon járt az első szervező kongresszus, nem csoda, hogy ha munkálatában tévedett, túlment a határon, a valódi szükség követelményein. Jelesül a munkálatnak az egyházi vagyonra, az egyházi hivatalok betölté­sére vonatkozó rendelkezései olyanok, amelyek sem a főkegyúri joggal, sem az egyház elveivel ós helyesen felfogott érdekeivel össze nem egyeztethetők, E fogyatkozások elegendő kép indokolják, hogy a munkálat hosszabb időn át fólretétetett s csak az autonómia kérdésének történetében a harmadik kor­szak, amely egyben az újabb egyházpolitikai alakulások korszaka is, hozta azt ismét felszínre. Már az 1890. évi állami költségvetés tárgyalásakor a katholikus auto­nómia élénk vita tárgyát képezte a képviselőházban. Ez alkalommal az akkori kormány tartózkodó álláspontra helyezkedett, miután a kérdés a közvéle­ményt teljesen előkészületlenül találta. Lényegesen változott azonban az egyházpolitikai helyzet három óv multán. Az úgynevezett elkeresztelési ren­deletből keletkezett mozgalmak arra indították az akkori kormányt, hogy az egyház és állam között összeütközésre okot szolgáltató kérdéseket a hatás­körök különválasztásának elvi alapján rendezze, minél fogva felállította a 8*

Next

/
Thumbnails
Contents