Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1425. A koronázást leíró bizottság jelentése a koronázási ünnepélyekről

46 1426. szám. Wekerle Géza m. kir. huszárfőhadnagyot és Zichy János Géza gróf cs. és kir. huszárhadnagyot. Az avatás olyképen történt, hogy ő Felsége trónján ülve, Szent István kardjával megérintette az eléje térdeplők jobb vállát. A lovaggá ütés szertartásának elvégzése után a király a már említett urak segítségével ismét leoldotta övéről Szent István kardját és átadta azt egyik segédkező püspökének, aki a főasztalnokmester jelvényvánkosára tette, ő Felsége pedig kezébe vette a jogart és az országalmát és a Szentháromság-téren lévő esküemelvényhez vonult. A székesfőváros és a többi törvényhatóságok küldöttségei, zászlóvivőikkel együtt, már a főhercegasszonyok távozása után kivonultak a templomból, később követték őket az országgyűlés két házának tagjai, a magyar ós a közös ministerek, az országgyűlés két házának elnökei, a 11 zászlóvivő, a királyi hirnök, a főajtónállómester, a két koronaőr, a két királyi biztos, a koronázási jelvényeket vivő országzászlósok, a nádorhelyettes, kezében az eskümintával, a főherceg urak, akik a menetben mind Ő Felsége előtt jártak. A király a szent koronával fején, Szent István palástiával vállán, kezében a jogarral és az országalmával lépett ki a templomból. Közvetlen Ő Felsége előtt a püspök az apostoli kereszttel és a főlovászmester helyettese az ország kardjával haladt; ő Felségét jobbján a hercegprímás, balján a kalocsai érsek kisérte; mögötte a főudvarmester, a iőkamarásmester, a m. kir testőrség kapitánya, a két darabont-testőrkapitány és a főhadsegéd ment. Kétoldalt három-három magyar testőr kisérte. A királyt kísérő menetet berekesztette a pápai nuncius a főpapság élén. Miután Ő Felsége a nemzetiszínű szőnyegen haladva, az esküemelvóny alá érkezett, a jogart az országbíró helyettesének, az országalmát pedig a horvát bánnak jelvényvánkosára tette, maga a főpohárnokmestertől átvette az eskükeresztet és felment az emelvényre. Az emelvényre a következők kísérték fel ő Felségét: az apostoli keresztet vivő püspök, a főlovászmester helyettese az ország kardjával, a hercegprímás ós a kalocsai érsek, a nádor helyettese és az országgyűlés két házának elnökei. A nádor helyettese felmutatta ő Felségének az országgyűlés által megállapított ós a király által jóváhagyott eskümintát, azután átnyújtotta azt a hercegprímásnak, aki hangosan olvasta, miközben ő Felsége jobbjának bárom ujját ég felé emelve és baljában fogva az eskükeresztet, az országgyűlés tagjai, a törvényhatóságok kiküldöttei ós az egybesereglett nép előtt letette az esküt.' Eskütétel után a nádorhelyettes három ízben kiáltotta: Éljen a király! Amit a jelenlevők, a honvédzászlóalj sortüze és a Gellért-hegyi ágyúk dörgése mellett ismételtek. A katonai zenekar Kölcsey himnuszát játszotta, amelynek szavait az emelvény körül álló ezrek énekelték. Ezután 0 Felsége leszállott az emelvényről, az eskükeresztet átadta a főpohárnok mesternek és a zászlóvivők, az udvari méltóságok, a jelvónyvivő országzászlósok, továbbá a főhercegek ós főpapok kíséretében visszatért a templomba, hogy megvárja a koronázó dombhoz induló menet megalakulását. A templomban a király kisebb kíséretével a sekrestyébe vonult, ahol ismét felövezte Szent István kardját. Midőn a király újból megjelent a templom ajtajában, fehér paripát vezettek eléje és 0 Felsége a főudvarmester segítségével nyeregbe ült. Az ünnepi menetet m. kir. honvédhuszárok nyitották meg ós cs. és kir. huszárok rekesztették be. Gyalog mentek a menetben Budapest székesfőváros