Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1425. A koronázást leíró bizottság jelentése a koronázási ünnepélyekről

1425. szám. 41 az országbíró helyettesének hitvese, a szolgálattevő két palotahölgy és a többi tíz palotahölgy ; 12. hat magyar testőr. A szentély előtt, a főoltárral szemben, lebegő mennyezet alatt álló trónhoz érve, a magyar és a közös ministerek, az országgyűlés két házának elnökei, a két koronaőr ós a két királyi biztos a tróntól jobbra álló emelvényen, a szolgálatban nem lévő palotahölgyek pedig a tróntól balra lévő emelvényen helyezkedtek el. A kiséret többi tagiai a következőképen helyezkedtek el: az emelvény jobboldalán, a középső lépcsőfokon, a m. kir. főlovászmester helyettese az ország kardjával; előtte a lépcsőfok sarkán a püspök az apostoli kereszttel, az emelvény jobb sarka alatt a királyi hirnök, a király trónjának vonalában jobbra a felső lépcsőfokon a főudvarmester, mellette a középső fokon a főkamarásmester, az alsó fokon a magyar testőrkapitány, mellette az emelvényen kívül a főhadsegéd; a királynétól balkéz felé a felső fokon az ő főudvarmestere, áz alsó fokon a két darabont-testőrkapitány, az emelvényen kívül a szolgálattevő kamarás; a főajtónállómester az emelvény bálsarkán állott. Az emelvénytől jobbra-balra a jelvény vivő országbírók s a 11 zászlóvivő állottak félkörben. Miután Ő Felségök elfoglalták trónszékeiket, a segédkező püspökök a koronázási jelvényeket átvették az országzászlósoktól és a főoltárra helyezték. Ez alatt a törvényhatósági zászlótartók is bevonultak a templomba és elhelyezkedtek az el csarnokban, mire a templom ajtaját elzárták. 0 felsége a király, két segédkező püspöke között a m. kir. főudvarmester, a m. kir. főkamarás ós a m. kir. testőrkapitány kíséretében a főoltárhoz járult, amelynek evangéliumi oldalán már előbb az ország hercegprímása foglalt volt helyet s ott a hercegprímást főhajtással köszöntvén, karosszékbe ült. Ekkor a kalocsai érsek fennhangon monda: >;Reverendissime páter-, postulat sancta mater ecclesia catholica« etc, majd a hercegprímás a pontificalóból olvasta az intelmet. Mire Ő Felsége felemelkedett és a segédkező püspökök által az oltárhoz vezettetvén, a hercegprimási kanonok-szertartásmester által elhelyezett vánkosra térdepelt és mind a két kezét a hercegprímás által eléje tartott evangéliumra tevén, az igazságosság és a béke esküjét letette. Eskütétel után a király megcsókolta az evangéliumot, majd az oltár legalsó lépcsőfokára terített szőnyegen, melyre a szertartásmester három aranyszegélyű vánkost tett, a föld felé hajtá fejét, miközben a hercegprímás térden állva imádkozta a Mindenszentek litániáját. Litánia közben a hercegprímásnak a püspökök válaszoltak ugyancsak tórdenállva, egészen azon versig: »Ut omnibus fidelibus defunctis« etc, melynél a hercegprímás fölkelt és két keresztet vetett a vánkosok fölé hajló királyra. Ugyanezt cselekedték a térdelő püspökök is. A litánia s az Oremus praetende Domine« kezdetű ima végeztével Ő Felsége, gyámolítva a két segédkező püspöktől, felemelkedett és ezek, nemkülönben a m. kir főudvarmester, a főkamarás és a m. kir. testőrkapitány kíséretében a fölkenéshez való előkészülés végett a sekrestyébe vonult, ahol letette kalpagját, mentéjót és kardját. Visszatérvén kíséretével, a szertartásmester által az oltár legfelső lépcsőfokára tett párnán térdepelt, a hercegprímás pedig Ő Felségének jobb kézcsukhVját, jobb karcsuklóját és vállközét folytonos ima Közt a szent olajjal megkente. Ezután Ő Felsége a szent kenet letörlése végett előbb említett Képv. iromány. 1910—1915. LXI. kötet. 6