Képviselőházi irományok, 1910. LXI. kötet • 1421-1439. sz.

Irományszámok - 1910-1428. Törvényjavaslat a vagyonátruházási illetékekről

146 1428. szám. A nagyobb bevétel biztosítása céljából a következő módosítások történtek az eddig érvényben lévő szabályokkal szemben: A javaslat legfontosabb ós az eddig érvényes szabályoktól leginkább eltérő módosítása a fokozatosság elvének megvalósítása. A most érvényes szabályok szerint az öröklési illeték kulcsa teljesen független a hagyaték vagy az egyes örökösre eső vagyon nagyságától. A százalékos tételek csak egy irányban fokozatosak, nevezetesen annyiban, hogy az örökhagyóval közelebbi rokonsági viszonyban lévők kisebb százalékot fizetnek, mint a távolabb állók. A régebbi törvényhozások más fokozatosságot nem ismertek. Ujabb időben azonban ezt a fokozatosságot nem találták elegendőnek. Ma már a legtöbb külföldi állam rátért a másik fokozatosságra is, t. i. arra, hogy a rokonsági fokon kívül még a hagyaték vagy az örökrészek nagyságához mérten is emelkedjenek az illeték kulcsai. Ennek a fokozatosságnak szükséges voltát indokolták azzal, hog3 a nálunk eddig érvényes kivetési módozat nem felel meg a modern adópolitika egyik leglényegesebb alapelvének, a teherviselési képesség szerint való adóztatásnak. Ez pedig'elsősorban igazságtalanságokra vezet, másodsorban pedig a nagy vagyonok adóviselési képességének csekély kihasználása folytán az öröklési illetékből származó bevételek alacsony voltát okozza. A nagyobb vagyonok erősebb megterhelése esetleg a kisebbek megfelelő tehermentesítésére tencó képessé az államot, s amellett mégis nagyobb bevételeket biztosítana. Ezeket az érveket ma már csaknem minden állam elegendőnek találta arra, hogy az öröklési adót a hagyaték vagy az örökrósz nagyságára való tekintettel is fokozatos kulcsokkal állapítsa meg. Legutóbb, az 1915 szeptember 15-iki császári rendelettel, Ausztria is behozta az ilyen irányú fokozatosságot is. Minthogy az elv kétségkívül megfelel a modern adózási alapelveknek, s minthogy kétségtelenül a bevételek tokozására is kiválóan alkalmas, a javaslatban a kormány is elfogadta, ezt az elvet, s az illeték kulcsát eszeiint állapította meg. Ha a fokozatosság elvét elfogadjuk, annak megvalósítására háromféle út van: a fokozatos hagyatéki adó, a fokozatos örökségi adó és végül a két rendszer összekapcsolása. Az első mód, a fokozatos hagyatéki adó alatt az öröklési adónak azt a formáját értjük, amely az adókulcs megállapításánál csak az öröklés folytán átszálló vagyonnak összes értékét veszi figyelembe, tekintet nélkül arra, hogy ez a vagyon milyen részekben megy át az örökösökre. A második mód ellenben a hagyatéki tömeg nagyságára való tekintet nélkül minden egyes örököst vagy hagyományost aszerint ró meg kisebb vagy nagyobb adókulccsal, amint ő a hagyatékból kisebb vagy nagyobb értéket kapott. , A gyakorlatban a fokozatosságnak mind a három módjára találunk példákat a külföldi törvényhozásokban A kormány az egyes módszerek előnyeit ós hátrányait mérlegelve, arra a megállapodásra jutott, hogy ezek közül a leghelyesebb a második mód, s azért a javaslatot ennek az elvnek alkalmazásával készítette el. A fokozatos hagyatéki adóra nézve ugyanis ennek a módnak pártolói abból indulnak ki, hogy az államnak éppúgy öröklési ioga van, mint az örökhagyó egyéb törvényes örököseinek. Joga van tehát az államnak arra, hogy a hagyatékból a maga örökrészét előre kivegye, tekintet nélkül arra, kire fog átszállani a megmaradt vagyon. Ezt a felfogást azonban a kormány nem osztja. Az öröklési illeték sze-