Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

1418. szám. 89 A törvénynek azt az intézkedését, hogy a választójogban tért nyit a köztisztviselőknek és a magánalkalmazottaknak, csak helyeselni lehet. A vita során az ellenzék túlzásba vitte tehát támadását, amidőn ezt a rendelkezést is kifogásolta és azzal vádolta meg a kormányt, hogy csak az a célzat vezeti, hogy a függő elemeket a választók sorában szaporítani akarja. Az ellenzék szenvedélyes ellenszenvének az volt a forrása, hogy a kormányjavaslat nyilvánvalóan apasztotta a független városi választok számát és ugyanakkor statuálta először, a nyilvános szavazás kétséget nem tűrő törvénybe iktatásával, a nagyobb számmal többnyire városokban lakó köztisztviselők választójogát. Fokozta még mindezeket az adóhátralékosság jogfosztó hatása, ami az adózás technikája szerint természetesen csak a közhivatalt nem viselő választók egy részét érinthette. A vitában az ellenzék függetlenségi tagjai nemcsak a javaslat fogyatékosságait támadták, hanem újólag az általános választójog alapjára helyezkedtek. Irányi Dániel, miután kifejtette, hogy a javaslatnak jogfosztó hatása van, a következő határozati javaslatot terjesztette elő: » Mondja ki a képviselőház, hogy a jelen törvényjavaslatot részletes vita alapjául nem fogadja el, s utasítsa a belügyminisztert, hogy ahelyett az általános választási jogra és titkos szavazásra alapított új törvényjavaslatot készítsen, mely a választókerületeknek igazságos felosztását is magában foglalja, nemkülönben a honosításról és a bárminemű, tehát a községi és törvényhatósági választásoknál is előforduló mindenféle visszaélések és vesztegetések megbüntetéséről külön törvényjavaslatokat terjesszen elő.« Szederkényi Nándor, Simonyi Ernő, Mocsáry Lajos ós általában a szélsőbal szónokai mind az általános választójog és titkos szavazás követelését hangoztatják. A balközép már nem ostromolja a javaslatot olyan hevesen, mint 1872-ben. Csak egyes részleteknél vannak kifogásai, és magatartása itt is inkább elvi fentartás, mint ellentállás. Midőn 1874. július 7-én nóvszerint 230 szavazattal 49 ellenében a képviselőház részletes tárgyalás alapjául elfogadta a törvényjavaslatot, a javaslat elfogadására szavazók között volt a balközép 50 tagja és közöttük Tisza Kálmán is. A balközép 20 tagja nemmel szavazott. Az ostromot majdnem kizárólag a szélsőbal folytatja. Nyiltan hangoztatják, hogy a javaslat pártcélokat szolgál, »egyenesen az ellenzék ellen van irányozva«. Helfy Ignác kimondja: »Ez a legnagyobb kortes-törvényjavaslat, melyet én valaha láttam e Házban.« Kállay Ödön szerint a javaslat azért akarja a városi szavazókat joguktól megfosztani, «mert tudvalevő dolog és senki által nem tagadható, hogy a magyar alföl li városok választói megvesztegethetetlenek voltak.« Gubody Sándor »bizarr differenciális tarifának* nevezi a javaslat sokféle jogcímhez kötött rendszerét, ós felpanaszolja, hogy a független városi polgárok és kisiparosok választójogát megszorítja. Majd így folytatja: >;Megmondjam-e önöknek, miért történik mindez? Azért, mert különösen az alföldi magyar városokban ezrei vannak az ily kisebbszerű birtokosoknak, kiket három választás alkalmával úgy ismertek meg, mint kiválólag ellenzékieket. A kisiparosok túlnyomó tömege magyar városokban ellenzékieknek bizonyult be, annálfogva, ha a kormány majoritásra törekszik, ezeket el kell távolítania a szavazó urnától*. Mocsáry Lajos szerint is, »vörös fonálként húzódik végig az egész törvényjavaslaton, hogy pártszempont volt az irányadó, mert hiszen nyilt titok az egész ország előtt, hogy a közjogi ellenzék ép a magyar városokban, ép a kisbirtokosok ós kézművesek között számítja szavazatainak legnagyobb részét*. Képvh. iromány. 1910—1915. LVIII. kötet. 12