Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

Sá 14Í3. szám. indítványozom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot el nem fogadván, utasítsa a Ház oda a minisztériumot, hogy a választásokra s a választói cenzus hatására vonatkozó adatait, melyek úgy is birtokában kell, hogy legyenek, alapul véve, azoknak előterjesztése mellett, oly időben nyújtson be egy a jelzett legfőbb hiányok orvoslását is eszközlő törvényjavaslatot, hogy azt még ezen ülésszak alatt tárgyalni lehessen.« A határozati javaslatból különösen kiemelkedik az a részlet, hogy a földbirtokhoz kötött cenzus igazságtalan ós retrogád irányú, és a javaslat leplezett felemelése a cenzusnak ós sokakat foszt meg a választói jogosultságtól. Tisza Kálmán megmagyarázta, hogy mit ért ez alatt. Szerinte: •> Magyarország némely vidékén ötször annyi vagyonnal fog kelleni a földmívesnek , birnia, arra, hogy szavazzon, mint az országnak más vidékein.« Szerinte: »Ez a retrográd irány, mert amennyiben a föld értéke időközönkint tetemesen növekedni szokott, ezzel szemben ha az adó a választójog alapja, minthogy az adó leszállítása nem igen szokott divatozni, ha az ország vagyonosodik, mindig többen ós többen jönnek abba a helyzetbe, hogy a választási jogosultság alapjául kitűzött nagyságú adót fizessék, s így a törvény minden változtatása nélkül a kulcs természeténél fogva szaporodik a szavazók száma, . természetesen az államnak fizetett minden egyenes adót véve kulcs gyanánt.« Ezek a szempontok már azért is figyelmet érdemelnek, mert az 1874. évi XXXIII. t.-c. tárgyalásainál, amely törvénycikk egyébként nem egyéb, mint azonos szellemű átszövegezése az 1872. évi javaslatnak, az 1872. óv vitája újra kiújult. Tisza Kálmán beszédét, amelyben azzal vádolja meg a kormányt, hogy »reform címén és szabadelvűség köpenye alatt akarja becsúsztatni az ország alkotmányába a reakció mérgét,« a következő szavakkal fejezte be: ^Gondolják meg, uraim, hogy a választójogosultak egy részének megfosztásával, kirekesztésével lehet néha parlamenti többségeket mesterségesen biztosítani; de ami még sokkal kétségtelenebb: elvettetik egy oly elógületlensógnek magva, melynek gyümölcseit én legalább élvezni nem szeretném.« Külön álláspontot feglal el Schwarcz Gyula, aki az eddigi cenzusos választók mellett választójogot követel minden írni-olvasni tudó 20 éves férfi számára. Kimerítő indokolással a következő határozati javaslatot terjeszti elő: »Határoztai javaslat. Utasítja a képviselőház a belügyminisztert, hogy a Ház elé terjesztett törvényjavaslatát, megtartván annak a választók összeírására vonatkozó II. fejezetét, oly §-okkal egészítse ki, melyek folytán szavazatjoggal bírjon legalább minden 20 éves atyai, gazdái hatalom, bűnfenyítő ítélet, vagy büntetés, vagy csőd alatt nem álló férfi, ki a) írni, olvasni tud, vagy • h) az 1848 : V. és az erdélyi II. t.-cikk alapján a jelen törvény szentesítésére következő első országos képviselőválasztásnál szavazatjoggal bírt; szigorú büntetések szabassanak a választásoknál és választási előmunkálatok alatt űzött vesztegetésekre, megfélemlítések (presszió) ós verekedésekre; s a választási kerületek — Erdélyt is beleértve —i tekintettel a népesség számarányára, lehetőleg igazságosan és méltányosan osztassanak be; megvonják az országos képviselővé választhatás jogát, — ha csak állásukról a választás törvényszabta előmunkálatai megnyiltakor le nem mondanak, — a főrendiház tagjaitól, — *