Képviselőházi irományok, 1910. LVIII. kötet • 1413. sz.

Irományszámok - 1910-1413. Törvényjavaslat az országgyűlési képviselők választásáról

1418. szám. 255 hivatalos közegnek cselekménye vagy mulasztásakép tudva valótlan tényeket ad elő, amennyiben e tények eljárás alapjául szolgáltak és valóságuk esetében a választásnak vagy valamely szavazatnak érvénytelenségét vonnák maguk után, bűncselekményt követ el. A törvényjavaslat 80. §-a megegyezik az 1899 : XV. t.-cikk említett 172. §-ával abban is, hogy a cselekményt vétségnek minősíti és büntetését kétezer koronáig terjedhető pénzbüntetésbe!! állapítja meg, valamint abban is, hogy a bűnvádi eljárás csak magánindítványra indítandó meg. A törvényjavaslat 80. §-ának az a rendelkezése, amely szerint a magánindítvány előterjesztésére megszabott harminc napi határidőt attól a naptól kell számítani, amelyen a sértett a felszólalás vagj^ panasz folytán hozott határozatról tudomást szerzett, megegyezik a fennebb idézett 1914 : XLI. t.-c. 21 §-ában a hatóság előtti rágalmazásra nézve e tárgyban foglalt rendelkezéssel. A törvényjavaslat 80. §-ában megállapított vétség elbírálása a Bp. életbeléptetéséről szóló 1897 : XXXIV. t-c. 17 §-ának 4. pontja értelmében a kir. törvényszék hatáskörébe tartozik. A törvényjavaslat 80. §-ában foglalt büntető rendelkezés előreláthatólag annálfogva nyer különös gyakorlati jelentőséget, hogy a törvényjavaslat 20. §-a az írni és olvasni tudás kellékének fenforgására nézve vélelmeket állapít meg, amely vélelmek rendszerint csak az ideiglenes névjegyzék ellen használt jogorvoslattal támadhatók meg. Ha ugyanis a törvényjavaslat nem intézkednék a zaklató célzattal használt alaptalan felszólalás és panasz megtorlásáról, annak a veszélye forogna fenn, hogy a választóknak az írni és olvasni tudás vélelme alapján az ideiglenes névjegyzékbe történt felvétele ellen zaklató célzattal használt jogorvoslatok elharapódznának ós így meghiúsulna a törvénynek az a célzata, hogy az írni és olvasni tudásnak terhes igazolását csak a legszükségesebb esetekre szorítsa. 7. Végleges névjegyzék. . A 81—88. §-oJchoz. A törvényjavaslatnak a végleges névjegyzékre vonatkozó rendelkezései az 1913 : XIV. t.-cikkben 68—75. §-ok alatt foglalt hasonló tárgyú rendelkezésekkel szemben a következő eltéréseket tartalmazzák. Az 1913 : XIV. t.-c. 69. §-a azon szabály' alól, mely szerint a kir. közjegyző, a végleges névjegyzéknek őrizetére bizott példányát az érvényességi időt követő naptári év leteltével megsemmisítheti, az 1913. évre érvényes névjegyzék tekintetében kivételt állapított meg, mivel az 1913 : XIV. t.-cikk szerint az 1913. évre érvényes névjegyzékbe történt felvétel szolgál a törvény 12. §-a szerint a régi jogcímen való választói jogosultság alapjául. Minthogy a törvényjavaslat 3. §-a szerint azok lesznek régi jogcímen választók, akik az 1914. évre érvényes- névjegyzékbe vétettek fel, a törvényjavaslat 82. §-a az 1914. évre érvényes névjegyzék tekintetében rendeli eí, hogy az őrizetére bizott példányt a kir. közjegyző nem semmisítheti meg. Az 1914. évre érvényes névjegyzékeket a kir. közjegyzők ezideig azért nem semmisítették meg, mivel azok a jelenlegi országgyűlés tartama alatt tartott időközi választásokra még most is érvénybén vannak. A törvényjavaslat 88. §-a átvette az 1913 : XIV. t.-c. 75. §-ának azt a rendelkezését, hogy oly esetben, ha a központi választmány elnöke a vég-