Képviselőházi irományok, 1910. LVII. kötet • 1375-1412. sz.

Irományszámok - 1910-1381. Törvényjavaslat a zagreb-samobori helyi érdekű vasútnak közuti vasúttá való átminősítéséről

20 1381. szám. Ennélfogva a tisztelettel előterjesztett törvényjavaslatban felhatalmazást kérek arra, hogy a részvénytársaság kérelmének helyt adva, a helyi érdekű vasút — jellegének megfelelően — közúti vonattá minősíttessék át, mikor is azután az 1887: XIV. törvénycikk 3. §-ának d) pontja értelmében a szállítási adó fizetése alól véglegesen mentesül, miután az idézett határozmány értelmében közúti vasutak a szállítási adó fizetésére nem kötelezhetők. , Ez az átminősítés, tekintettel arra, hogy a társaság pénzügyi viszonyainak a fenti alapokon való rendezését célzó tárgyalások már az elmúlt év elején megindíttattak, visszaható érvénnyel az 1916. évi január hó 1. napjától kezdődőleg volna eszközlendő. Ezen megoldás mellett azonban önként érthetőleg számolni kell azokkal a nehézségekkel, melyek a helyi érdekű vasútnak közúti vasuttá való átminősítésével abból a szempontból járnak, hogy a vállalat a helyi érdekű vasutakról szóló 1880. évi XXXI. és 1888. évi IV. törvénycikkekben a helyi érdekű vasutak részére biztosított jogok és kedvezmények élvezetétől elesik, viszont azonban mentesül egyes kötelezettségektől, melyek e vasutat mint helyi érdekű vasutat terhelték. E változások lényegesebbjei a következők: 1. A közúti vasuttá átminősítendő helyi érdekű vasutaz idézett törvénycikkekben a helyi érdekű vasutak részére biztosított bélyeg- és illetékmentesség, valamint a nyilvános számadásra kötelezett társulatok és egyletek adója, illetőleg kereseti és jövedelmi adó alól való mentesség kedvezményétől a jövőre nézve elesik. Az előbb említett adók alóli mentesség elvesztése a már meglevő vonalra nézve tulajdonképeni anyagi veszteséget nem képez, miután az 1888 : IV. törvénycikk 5. §-a ezen kedvezményt csak az üzletnyitástól számított két évre engedélyezi, mely idő már lejárt; a többi fent felsorolt kedvezmény elvesztése, tekintettel a társaság amúgy is veszteséggel záródó üzleteredményeire, ez idő szerint terhet szintén nem jelent, a.jövedelem szaporodásával pedig elviselhető lesz. 2. Elveszti a vasút továbbá az 1880. évi XXXI. törvénycikk 8. §-a alapján eddig birt azt a jogosultságát, hogy az államvasutaktól a netán közösen használandó pályaudvarokon a szolgálatnak a tényleges költségek megtérítése ellenében való teljesítését, továbbá az államvasutak vonalaiba beágazó vasút üzletének ugyancsak a tényleges költségek ellenében való vitelét és végül a vasút céljaira szükséges építési anvágóknak önköltségén való szállítását követelhesse. Ez a veszteség a vasútra nézve jelentőséggel egyáltalában nem bir, miután az államvasuti üzletkezelés alapjául szolgáló kapcsolat az államvasút vonalával nincs meg. 3. Elveszti a vasút az 1888. évi IV. törvénycikk 7. §-ában engedélyezett államsegélyre való igényt, nem fognak továbbá érvénnyel birni az átminősített vasútra az idézett törvényben a törvényhatóságok és községek részéről való segélyezést illetőleg foglalt határozmány ok. E jogvesztés kérdésének elbírálásánál figyelembe veendő az a körülmény, hogy a vasútnak az állam, a törvényhatóságok és a községek részéről való segélyezése az 1888. évi IV. törvénycikk alapján törtónt, amely törvény kizárólag csak a helyi érdekű vasutakra vonatkozik s így az említett törvény alapján adott segélyeknek közúti vasúttal szemben való további meghagyása a törvény rendelkezéseivel és célzatával ellenkezni látszik. A törvényességi szempontból felmerülhető ez az aggály azonban tárgytalanná válik, amint a helyi érdekű vasútnak közúti vasuttá való átminő-