Képviselőházi irományok, 1910. LVI. kötet • 1325-1374. sz.
Irományszámok - 1910-1331. A koronázási hitlevelet szerkesztő országos küldöttség jelentése
1331. szám. 55 elfogadni, királyi hatalmunkkal helybenhagyni, megerősíteni, s mind Magunk kegyelmesen megtartani, mind mások által is megtartatni méltóztatnánk. Mely cikkek tartalma a következő: 1. Szentül és sértetlenül megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk tartatni az 1723. évi 1. és 2. törvénycikkekben a 3. cikkben foglalt feltételek szerint megállapított királyi trónöröklést; ••— az 1791. évi 3. törvénycikk értelmében teljesítendő koronázást; — Magyarországnak és a vele egy és ugyanazon állami közösséget képező Horvát-, Sziavon- ós Dalmátországoknak jogait, r alkotmányát, s az 1791. évi 10. törvénycikkben biztosított függetlenségét, szabadságát és területi épségét. — Szentül és szigorúan megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is megtartatjuk Magyarország s Horvát-, Szia von- és Dalmátországok törvényesen fennálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű szokásait, és az eddigelé országgyűlésileg alkotott, s dicső Elődeink, Magyarország koronázott ^Királyai által szentesített, valamint ezután országgyűlésileg alkotandó s Általunk, mint koronázott magyar Király által szentesítendő törvényeit, minden pontjaikban, cikkeikben és záradékaikban, kivéve mindazonáltal dicsőült II.-András 1222. évi törvényének azon megszüntetett záradókát, amely így kezdődik: »Quodsi verő Nos«, ezen szavakig: »in perpetuum facultatem«. Mind ezek biztosítására szolgáland azon királyi eskünk is, amelyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső Elődünk I. Ferdinánd koronázási esküje szövegének alapján koronáztatásunk alkalmával le fogunk tenni. így különösen is Ígérjük és királyi eskünkkel megerősítjük, hogy az 1867. évi XII. törvénycikk 11. §-ában fentartott magyar hadseregnek, mint az összes hadsereg kiegészítő részének szervezése mellett, annak tisztikarában és vezérletében kizárólag magyar állampolgárokat alkalmazunk ; a magyar államnyelvnek az 1830. évi 2. és 8., az 1844. évi II., és az 1868. évi LXIV. törvénycikkeknek értelmében úgy a törvényhozásnak, mint a kormányzatnak minden ágazatában — tehát a magyar hadseregben is — elismert kizárólagosságát a vezérlet, vezénylet ós belszervezetnek egész területén érvényesítendjük, a magyar ezredekben a magyar nemzeti zászlót és jelvényekét ősi jogaikba visszahelyezendjük, s a magyar hadsereg vezérletére, vezénjdetére ós belszervezetére vonatkozó alkotmányos felségjogainkat a magyar felelős kormány útján ennek ellenjegyzése mellett gyakorlandjuk. Épen úgy királyi tisztünkből folyó szent kötelességünknek tartandjuk megoltalmazni az ország közszabadságait: a sajtó- és gondolatszabadságot, a szabad gyülekezési és egyesülési jogot, a választások tisztaságát és szabadságát. Készséggel elismervén, hogy a törvényhozásnak király és országgyűlés egyenlő rangú tényezői; gondoskodni fogunk az országgyűlés sérthetetlenségéről. Evégből királyi szavunkkal kijelentjük, hogy az országgyűlés egybehívása, elnapolása és feloszlatása tekintetében szigorúan alkalmazkodni fogunk az 1848. évi IV. törvénycikk, illetve az ezt módosító 1867. évi X. törvénycikk rendelkezéseihez és sohasem fogjuk megengedni, hogy véderőnk az országgyűlés bármelyik háza ellen alkalmaztassák. 2. Az ország szent koronáját az ország lakosainak régi törvényes szokása s a hazai törvények szerint az országban fogjuk mindenkor tartatni s a kebelükből valláskülönbségre való tekintet nélkül választott és megbízott világi személyek által őriztetni. 3. Magyarország s Horvát-, Sziavon- és Dalmátországoknak mindazon részeit és tartományait, amelyek már visszaszereztettek és azokat, amelyek
