Képviselőházi irományok, 1910. LVI. kötet • 1325-1374. sz.
Irományszámok - 1910-1331. A koronázási hitlevelet szerkesztő országos küldöttség jelentése
32 1331. szám. szítések következményei voltak; néha a régi értelemnek szabatosabb kifejezését célozták. A legnagyobb változás 1867-ben történt. De ez a változtatás sem hozott semmi ujat a hitlevél biztosítéki részébe, mely abban már nem lett volna bent, mert az ország alkotmányát, törvényes függetlenségét, szaJjadságát és területi épségét ép úgy biztosították a régi hitleveleknek a rendi világ terminoligiájából szedett kifejezései, mint az új hitlevélnek ujabbkori m eghatározásai. A hitleveleknek ez az állandósága folyik a trónörökléssel kapcsolatos hitlevél jogi természetéből és egyenes követelménye a hitlevelek kiadására vonatkozó törvényeinknek. A hitlevél az ország alkotmányának biztosítéka, az alkotmánynak minden részletében és minden irányú megnyilvánulásában. E biztosítékot megadni az öröklés jogin trónralépő mindehkirály köteles, de viszont más biztosíték, mint ami törvényeinkben előre meg van állapítva, tőle nem követelhető. Ezért kívánja a trónöröklés elvét Magyarországon először kimondó 1687:, 2. t.-c, hogy a jövendőben megkoronázandó királyok az ország jogainak és alkotmányának azokat a biztosítékait adják meg, amelyeket akkor megállapítottak és amelyeket I József király )s megadott. Ugyanezt az elvet és szabályt mondotta ki a trónöröklést a női ágra átvivő 1723 : 2. t.-c. is, midőn a nőági öröklés eseteire is kiterjeszti az 1687 : 2. t.-c. szabályát. De ugyanezt mondja ki mindegyik hitlevél 5. pontja is és a hitlevelek az országgyűlés hozzájárulásával szövegeztetvén, nemcsak a királyt, hanem az országgyűlést is kötelezik. A változtatások ennélfogva, amelyek a hitleveleken eszközölhetők, csak olyanok lehetnek, amelyek a lényeget nem érintik s amelyek szerkezetének alapvonásait nem bontják meg, hanem csak az időközben történt alkotmánymódosítások következményei vagy a szabatosítást célozzák. Ily körülmények között a hitlevelet szerkesztő országos küldöttség abban a nézetben volt, hogy újabbi módosítások a hitlevélen csak annyiban szükségesek, amennyiben ez újahb törvényeinknek egyenes következménye. A hitlevél úgy, amint 1867 óta előttünk áll, a magyar állam önálló államiságának és függetlenségének, az állam alkotmányának és törvényeinek legteljesebb biztosítéka. Kimondja a király benne, hogy nemcsak az ország jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi épségét meg fogja szentül és sértetlenül tartani, hanem azonkívül minden eddig alkotott és ezután alkotandó törvénynek ós a szokásoknak megtartására is Ígéretet tesz. Ezen általános biztosításon kívül még egyes törvényeknek külön kiemelése alkalmas lehetne arra, hogy egyik vagy másik törvénynek nagyobb fontosság tulajdoníttassák, de nem volna alkalmas arra, hogy azon törvény megtartását olyan garanciával lássa el, aminővel már amúgy is nem bírna. Egy irányban azonban szükségesnek mutatkozott a hitlevélnek módosítása Magyarország s Horvát-, Szia von- és Dalmátországoknak az 1868: XXX. törvénycikkbe iktatott közös alaptörvénye 2. §-ában kimondja, hogy a koronázási. oklevélben Horvát-, Sziavon- és üalmátországok integritása és országos alkotmánya is biztosítandó. Az 1867. évi hitlevél óta megalkotott egyik törvény tehát egyenesen szükségessé tette a hitlevélnek erre a kérdésre vonatkozó módosítását és azt, hogy az idézett törvény eme rendelkezésének a hitlevélben nyoma legyen. Ez az országos küldöttség javaslata szerint olykép történhetnék, hogy ott, ahol az 1. pont biztosítja a magyar szent korona
