Képviselőházi irományok, 1910. LVI. kötet • 1325-1374. sz.
Irományszámok - 1910-1357. A képviselőház közoktatásügyi bizottságának jelentése a vallás- és közoktatásügyi ministernek az országos tanítói nyugdíj- és gyámintézet 1914/15. számadási évi állapotára vonatkozó jelentése tárgyában
1857. szám. 265 Az 1914/15. számadási év már ezt az aránytalan megterhelést állítja előtérbe. Ez alkalommal ugyanis, amikor az 1913. évi fizetésrendezési törvények végrehajtása teljesen lezajlott és a tanszemélyzet fizetési viszonyai bizonyos állandóságot mutatnak, amelynek következtében a nyugdíjalap eddig rendkívüli jövedelmei már teljesen megszűntek, formailag tisztán áll, hogy az alapnak normális bevételei messze elmaradnak a nyugdíjas, vagy elhalt tanítók, illetőleg hozzátartozóik részére kifizetendő törvényszerű ellátásokból eredő kiadások mögött, amelyek nagysága mellett egyébként a két árvaház költségei és a nyugdíjalap egyéb kiadásai numerikusan eltörpülnek. És tisztán áll az is, hogy a nyugdíjalap, amelynek vagyona a számadási óv végével 21,600.000 koronára, tehát aránylag nagyon kis összegre rug, a reá rótt terhek súlya alatt rövid időn belül összeroskad, mert a változatlan 5 x /2 millió koronás bevételi előírással szemben a ma már 9 millió koronát kitevő nyugdíjterhek bizonyos törvényszerűség szerint évről-évre emelkednek és így biztosan várható, hogy a már szintén letelt 1915/1916. számadási évben, valamint a következő számadási években a vagyonapadás az 5 illetőleg 6 millió koronát is meghaladja. Ennek a vagyoni leromlásnak oka az, hogy az iskolafent ártók az 1893. évi XXVI. t.-eikk megalkotása — tehát immár két évtizednél hosszabb idő — óta a nyugdíjalaphoz nem járulnak hozzá megfelelő mértékben, mert az évi 24 koronában megállapított hozzájárulási díj, százalékban kifejezve 600 korona átlagos tanítói fizetés utáni nyugdíjtehernek felel meg, holott ma az átlagos tanítói fizetés, amely után az ellátásokat megszabni kell, tényleg 1800 korona körüli összegre emelkedett Az elmaradt százalékok pedig sem a törvényben megállapított állami szubvenció felemelésével, sem más módon nem pótoltattak. Hangsúlyozni kell, hogy a nyugdíjalap vagyoni egyensúlyának helyreállításával az illetékes tényezők állandóan és behatóan foglalkoznak. Mivel a régóta várva-várt és beígért nyugdíj revízió rövidesen, a mostam körülménj 7 ek között alig vihető keresztül, óhajtandó, hogy a minister úr oly megoldási médot keressen és találjon, amely az eddigi deficitet az intézet fennállása érdekében, legalább átmenetileg kormánybeavatkozással szüntesse meg. A jelentésnek többi részei a törvény kívánalmain is túlmenőleg részletes statisztikai adatokat tartalmaznak, amelyek a kutatónak a tanító nyugdíj viszonyába érdekes és tanulságos betekintést nyújtanak. Ennek alapján a bizottság megnyugvással veszi tudomásul a minister úr eme jelentését és ezt azzal terjeszti a Ház elé, hogy az abban foglaltakat helyeslőleg tudomásul venni és hasonló célból a főrendiházhoz áttenni méltóztassék. Kelt Budapesten, a közoktatásügyi bizottság 1917. évi február hó 23-án tartott üléséből. ' Zsilinszky Mihály s. k., a Jcözo'ctatdsiigi/i hizoHság elnöke. Siegescu József s. k., közoktatásügyi hittMtság előadója. Képv. iromány. 1910—1915. LVI. kötet. 34
