Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.

Irományszámok - 1910-1281. Törvényjavaslat a középiskolákról és azok tanárainak képesítéséről szóló 1883. évi XXX. t.-c. módosítása és az 1890. évi XXX. t.-c. hatályon kívül helyezése tárgyában

56 1281. szám. megvalósításának más, hazai viszonyainkhoz jobban illő, gyakorlatiasabb módját keresem. Ezt véltem feltalálhatni abban a megoldásban, hogy azok a tanulók, kik nem akarják a holt (görög) nyelvet tanulni, választhassanak helyette élő nyelvet; olyant, mely nem tárgya a gimnáziumi közös tanításnak, gyakorlati szempontból hasznos, esetleg irodalmi tekintetben is tanulságos, s amelynek, mint élő nyelvek, elsajátítása nem okozhat a görögéhez mérhető nehézséget. Ily élő nyelvek egyrészt az európai kulturnyelvek (francia, angol, olasz), másrészt a hazai élő nyelvek (román, szerb, tót). Mindezeknek tanulmánya a helyi viszonyok szerint oszlanak meg országszerte, figyelemmel a lakosság közművelődési szükségleteire, a társas érintkezés és a közigazgatás érdekeire, más-más irányokkal szervezve nagyobbés kisebb városokban, másként az ország fővárosában s másként a fővároshoz közelebb vagy távolabb eső vidékeken a kombinációk többféle lehetőségét és változatát engedve meg. E többfóleség sokkal inkább biztosíthatja az egyéni hajlamok követésót,, mint az országosan egyenlőképpen megállapított mostani görög-pótló tantárgyak, de másrészt ezeknél sokkal jobban veszi számba nyelvileg oly változatos hazánknak helyenként eltérő szükségleteit. Az utóbbi szempont főleg a hazai élő nyelvekre vonatkozik, melyeknek rendszeres tanulását a közigazgatás érdekei is szükségessé teszik. A magyar közigazgatás oly vidékeken, a hol a népesség nagy részének anyanyelve nem a magyar, csak akkor számíthat megértésre és méltánylásra, csak akkor kedveltetheti meg magát, ha az állam nyelvén kívül a nép nyelvén is meg tud szólalni, ha rendelkezéseit a nyelv segítségével világos kifejezésre tudja juttatni, ha a nyelv szuggesztív erejével tud hatni nemzetiségeinkre a magyar politikai nemzet egységének javára, a magyar állami eszme megszilárdítására. Ennek az állami szempontból elsőrendű szükségletnek kielégítéséről eddig csak fogyatékosan történt gondoskodás; a magyar közigazgatási tisztviselők közül sokan a hazai nem1 zetiségi nyelveket nem értették, az iskola pedig e nyelveket csak kevés helyen ós csupán rendkívüli tantárgyakként tanította. E hiányt is lehetőség szerint pótolni kívánom a szóban levő törvénnyel, mely minden kényszert kizár, de módot nyújt a tanulóknak a hazában dívó élő nyelvek valamelyikének irodalmi fokon való, alaposabb elsajátítására. Ez alkalmat egyúttal felhasználtam arra, hogy valamennyi gimnáziumi tanulónak, akár a görög nyelvet és irodalmat, akár a helyette megállapított élő nyelvet ós irodalmat tanulták, egyenlő jogusítását ebbe a törvénybe iktassam, minek folytán a görög nyelvet nem választó tanulók is az. egyetemek s főiskolák valamennyi karára felvehetők. Ez egy lépés a középiskolák egyenlő jogusítása felé, ami a magyar paedagógiai közvéleménynek a középiskolai reform tárgyalása folyamán is hangoztatott, egyhangúnak mondható kívánsága. Ugyancsak a közóhajnak véltem eleget tenni, amidőn a középiskolákban az eddig szokásos ós a paedagógiai kívánalmainak meg nem felelő osztályvizsgálatok helyett jövőre minden tanév végén június hó második felében osztályonként befejező összefoglalások tartását hozom javaslatba. A törvényjavaslat szakaszainak egyes intézkedéseit következőkben indokolom : Az 1. §-hoz. Az indokolás általános részében előadottak szerint a görög nyelv ósirodalom vagy helyette egy élő nyelv tanulása vagylagosan kötelező lesz.