Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.
Irományszámok - 1910-1277. Törvényjavaslat az osztálysorsjáték rendezési jogának átruházása tárgyában az 1897. évi VII. t.-c. alapján kötött szerződés ideiglenes meghosszabbításáról
1277. szám, 41 kincstártól való elhárításáról s az üzlet helyes lebonyolítására nélkülözhetlen kereskedelmi szervezet létesítéséről volt szó akkor, amikor a bevezetendő kincstári kezelés már bevált elárusító szervezetre támaszkodhatik, amely kétségtelenül fenn lesz tartandó a kincstári kezelés bevezetése esetén is, nem látok fenforogni olyan körülményeket, amelyek a fenti okokból kívánatossá tennék a magánvállalati kezelés további fentartását. E meggyőződésben megerősítettek az állami kezelés alatt álló osztrák osztálysorsjátókkal elért kedvező eredmények, bár kétségtelen, hogy Ausztriában a sorsjegypiac sokkal kedvezőbb, mint nálunk és ezért ott aránylag is sokkal nagyobb mennyiségű és értékű sorsjegy nyerhet elhelyezést, mint nálunk, minélfogva az ottani állami bevételek az osztálysorsjáték hasznosításának bármelyik módja mellett is mindig kedvezőbbek lesznek, mint nálunk. Mindazonáltal biztosan számítok arra, hogy kincstári kezelés mellett, ha az a kellő időpontban ós jól vezettetik be, a magyar osztálysorsjátékkal legalább is azt a jövedelmet lehetne biztosítani, mint amennyit az az államnak magánvállalatra való átruházás mellett hozhat, habár kétségtelen, hogy kincstári kezelés alatt az osztálysorsjegyeknek elhelyezése oly tág körben, mint amilyenben az a mai kezelés mellett mozog, alig lenne biztosítható. Az előadott okokból a magyar osztálysorsjátók rendezése iránt fennálló szerződésnek megújításával nem is foglalkoztam, mert annak állami kezelésbe vételét céloztam. • • Az időközben kiütött ós még most is tartó háború azonban a helyzetet megváltoztatta annyiban, hogy a mai kivételes viszonyokat, valamint a háborút közvetlenül követő időt nem tarthatom alkalmasnak arra, hogy az osztálysorsjáték kincstári kezelése ez alatt az átmeneti és sok bizonytalanságnak kitett idő alatt vezettessék be. Ellene szól ennek az is, hogy a háború folytán a pénzügyi közigazgatásra oly sok új ós nagy feladat megoldása vár, amelyeknek a jelenleg rendelkezésre álló és a jövőben a háború következtében csak igen nehezen kiegészíthető és szaporítható személyzettel alig lehetne megtelelni. Ily viszonyok között a háború alatti és azt követő átmeneti időszakra az osztálysorsjáték mikénti értékesítése tekintetében a legcélirányosabbnak azt tartom, hogy az állam szabad rendelkezési jogának biztosítása mellett a, jelenlegi magán vállalati rendszer ideiglenesen továbbra fenntartassák. E célból kérek felhatalmazást arra, hogy az osztálysorsjátók rendezésének jogát átmenetileg további négy évre a jelenlegi társaságra ruházhassam azzal a kikötéssel, hogy az állam a szerződéses viszonyt egy évi felmondással egyoldalúlag bármikor felbonthassa. Ez az eljárás felelne meg leginkább a jelenlegi helyzet követelményeinek, mert amíg egyrészt ezzel az állam eddigi bevétele is biztosíttatik, másrészt az állam szabad rendelkezésének fenntartásával a viszonyokban remélt kedvező fordulat e téren is előnyösen kihasználható lesz. A magyar kir. szab. osztálysorsjátók részvénytársaság jelenleg minden kibocsátott osztály sorsjegy után 12 korona haszonbért fizet és pedig olykópen, hogy az évenkint kétszer rendezendő osztály sorsjáték után a haszonbér évi összege 2,400.000 koronánál kevesebb nem lehet. Ezt a haszonbér összeget sorsjegyenkint 15 koronára kívánom felemelni olyképen azonban, hogy az évenként ugyancsak kétszer rendezendő osztály sorsjáték után az évi haszonbér 2,400.000 koronánál kevesebb nem lehet. E szerint, ha a vállalat 100.000 darab sorsjegy kibocsátásával rendezi az osztálysorsjátékot, az ezután fizetendő haszonbér sorsjátékonkint 1,500.000 Képv. iromány. 19J0—1915. LIV. kötet. 6
