Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.
Irományszámok - 1910-1272. Törvényjavaslat az 1916/17. költségvetési év első hat hónapjábanviselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról
22 • 1272. szám. tekintetében intézkedik. Ez az intézkedés megfelel a közösügyi kiadásokra nézve az 1915. évi XV. t.-cikkben foglalt s az 1915. évi XXI. t.-o. által hatályában az egész 1915/16. költségvetési évre kiterjesztett hasonló rendelkezésnek. Ugyancsak a 2. §-nak a rendelkezései szerint a javaslatban kért felhatalmazás alapján tett kiadások az 1916/17. évre megalkotandó költségvetés keretébe lesznek beillesztendők. A javaslat 3. §-a értelmében, az átruházási jognak a javaslatban kórt felhatalmazás tartama alatti gyakorlására nézve az a rendelkezés lesz irányadóul veendő, amelyet az 1915. évi XXI. t.-c. 3. §-a az átruházási jognak az 1915/16. költségvetési évben való gyakorlására nézve megállapított. Az így biztosított átruházási jognak a köre az átruházási jog gyakorlására nézve az 1914/15. évet illetőleg adott felhatalmazás körénél annyiban bővebb, amennyiben az 1916/17. év első hat hónapjában —- épen úgy, mint az 1915/16. évben — az államvasúti beruházások tekintetében a »forgalmi eszközök és fölszerelós«-re egyrészt és másrészt az »építkezések«-re rendelkezésre álló hitelek között is lesz átruházásnak helye. Az utóbb említett átruházási jognak a biztosítását ugyanazok a körülmények teszik szükségessé, amelyek annak engedélyezését az 1915/16. költségvetési évre nézve megindokolták. A törvényjavaslat 4. §-a az 1904. évi XIV. és az 1909. évi XV. t.-cikkek alapján engedélyezett beruházási hitelek felhasználására vonatkozólag intézkedik; s úgy az erre vonatkozó rendelkezések, mint a javaslat 5. §-ában az államvasúti alkalmazottak és az államvasúti rendszerű posta-, távírda- és távbeszélő-alkalmazottak előléptetésére vonatkozó határozmányok az 1915. évi XXI. t.-cikkben, s illetve az utóbbi évek felhatalmazási és költségvetési törvényeiben foglalt szokásos rendelkezéseknek felelnek meg. A törvényjavaslat 6. §-a a sör megadóztatása körüli eljárás egyszerűsítését célozza. A jelenleg érvényben levő törvényes rendelkezések szerint ugyanis, a magyar szent korona országainak területén a 34 filléres söradón felül 80 filléres söradópótlók is szedetik be a termelt sörlé extrakttartalmának minden hektolitere és cukormérő foka után, míg Ausztriában söradópótlék ily alakban érvényben nincs, hanem az egyes tartományokban szedetnek a tartományi törvényhozás által megállapított különböző összegű, de hektoliterenként 8 K-t sehol meg nem haladó tartományi pótlékok. A vonatkozó tartományi törvények mindegyike oly irányú rendelkezést is tartalmaz azonban, hogy a tartományi pótlékok beszedése megszűnik, mihelyt az illető tartomány az állam részéről a tartományi pótlékból eredő bevétel összegét legalább is elérő összegű megtérítésben részesül. Ilyképen tehát megvan a lehetőség arra, hogy Ausztriában a tartományi pótlék az állami söradóval, ennek megfelelő felemelése után, egyesíttessék és erre az esetre a pénzügyi igazgatás egyszerűsítése és a hazai sörfőzdék versenyképessége érdekében kívánatos, hogy a söradó ós söradópótlék tétele a magyar szent korona országaiban is egységesíttessék. Az uj adótétel, tekintettel a raktári apadás és a házi ital adómentessége címén a söradópótlók tekintetében jelenleg érvényben álló levonás megszűnésére, lényegileg megfelel a söradó és söradópótlék mai tételeinek, de egyúttal a kisebb sörfőzdék által jelenleg élvezett adóleengedések némi módosítását teszi szükségessé. Az egységes adótételnek 110 fillérben való, s az adóleengedéseknek a tervezett új módon való megállapítása a kis- és közópüzemű és kisebb extrakttartalmú söröket előállító sörfőzdéket némi előnyhöz juttatja a nagyobb sörfőzdékkel szemben, anélkül, hogy ez utóbbiak versenyképességét befolyásolná, vagy az államkincstár pénzügyi érdekeit érintené.
