Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.

Irományszámok - 1910-1305. A pénzügyi bizottság jelentése "a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok kereseti adójáról szóló 1909. évi VIII. törvénycikk életbeléptetése tárgyában" benyujtott 1.294 számú törvényjavaslatról

244 1305. szám. Az 1909. évi VIII. t.-c. 1. §-ának második bekezdésében említett külföldi vállalatoknál az előző bekezdésben említett saját tőke nagyságának megállapítása az összvállalat saját tőkéjéből számítandó ki, még pedig abban az arányban, amint az összvállalat nyersbevétele az itteni fióküzlet nyers bevételéhez áll. Ugyanez a rendelkezés alkalmazandó azokra a magyar és osztrák vállalatokra is, amelyek az 1908. évi XIV. t.-c. határozmányai szerint adóznak, valamint viszonosság esetében az 1909. évi VIII. t.-c. 2. §-ának második bekezdésében említett egyéb belföldi vállalatokra is. Abban az esetben pedig, ha a jelen bekezdésben említett vállalatok valamelyike az adókulcs megállapításához szükséges adatokat hiteles alakban a kitűzött határidő alatt nem terjesztené be, vele szemben a legmagasabb adókulcs alkalmazandó. Ha a vállalat jövedelme részben adóköteles, részben pedig adómentes, a saját tőkének a vállalat adóköteles üzemére eső nagysága az adóköteles és adómentes nyers bevételek arányában állapítandó meg. Az Osztrák-magyar banknál saját tőke alatt a befizetett részvénytőke és a tartalékalap együttes összege értendő, amelyből a magyar szent korona országaira eső rész az Osztrák-magyar bank alapszabályainak 99. és 102. cikkei szerint (1899. évi XXXVII. és 1911. évi XVIII. t.-c.) a' két államot a tiszta nyereségből megillető részesedés arányában számítandó ki. Olyan nem szövetkezeti alapon nyugvó vállalatoknál, amelyek ipari termeléssel és egyéb üzletekkel is foglalkoznak, az üzletek nyersbevételeihez viszonyítva arányszámítás útján állapítandó meg, hogy nyereségük mennyiben esik a kisebbik s mennyiben a nagyobbik adótétel alá. "'•:. 5- §• ; Az 1875. évi XXII. t.-c. 6. §-ának c) pontjában foglalt rendelkezés nem alkalmazható abban az esetben, ha az ott megnevezett tőkét, a nyilvános számadásra kötelezett vállalat, valamely a jelen törvény szerint adózó nyilvános számadásra kötelezett vállalattól vette fel. 6. §. Ha a jelen törvény alapján valamely üzletévre nézve kivetendő adónak s az az után fizetendő állami, törvényhatósági és községi pótlékoknak fizetése következtében a vállalat az 1917—21-iki üzletévek valamelyikére 10°/okal, az 1922—26-iki üzletévek valamelyikére pedig 20°/o-kal kisebb összeget fizethetne csak osztalékképen azzal az összeggel szemben, amelyet az 1911—13. években osztalék gyanánt átlag fizetett, a vállalat jogosítva van a reá kivetett adónak az illető üzletévre való olyan helyesbítését kérni, amely helyesbítés folytán a vállalat által az illető üzletóvre fizetendő kereseti adó, s az ez után járó állami, törvényhatósági és községi pótlókok oly mérvre csökkennek, hogy a vállalat az általa 1911—13. években fizetett osztalékátlagnak 90, illetve 80°/o-át fizethesse ossztalók gyanánt. A helyesbítési kérelem legkésőbb a vállalat üzleti évének lejártától számított 4 hónap alatt nyújtandó be az illetékes pénzügy igazgatós ágnál (adófelügyelőnél), akinek határozata ellen 15 nap alatt a közigazgatási bizottság adóügyi bizottságához felebbezésnek, ennek határozata ellen pedig a m. kiv. közigazgatási bíróság előtti eljárásnak van helye.