Képviselőházi irományok, 1910. LIV. kötet • 1270-1323. sz.
Irományszámok - 1910-1290. Törvényjavaslat a hadi nyereségadóról
1290. szám. 101 hónapig terjedő elzárásbüntetés terhe alatt kötelesek erről a pénzügyministernek jelentést tenni. Azok az adókötelesek, akik könyvvezetésre kö.telezvék, kötelesek üzleti könyveikbe a betekintést a könyvszakértőnek megengedni, amely kötelezettség nem pontos teljesítése esetén az adó 25°/o-kal felemeltetik. A hamis vallomási bejelentés, ha ebből az államra kár háramolhatik, 6 hónapig terjedő elzárással, az pedig, aki a felszólamlási tanács előtt vallomásának helyességét a formulázott kijelentéssel hamisan erősítette meg, 2 évig terjedő börtönnel büntetendő. Ugyanezen büntetés rovandó arra is, aki hamis okmányokat vagy, hamis könyveket terjeszt az adófelügyelő, kivetőbizottság vagy felszólamlási tanács elé. Ausztriában az 1916. évi április 16-án kelt császári rendelet alapján történik a jövedelemnövekedésnek megadóztatása. E rendelet főbb intézkedésének ismertetését mellőzhetőnek vélem, mert tekintettel cl rí*cl cl köles önhatásra, amely a Monarchia két államának közgazdasága között fennáll, s nehogy a hadseregszállítások tekintetében a magyar ipar- ós kereskedelem az osztrákkal szemben hátrányosabb helyzetbe jusson, azt tartom, hogy hacsak enyhébben nem akarnók megadóztatni a hadinyereségeket, amire nincs semmi ok, a hadinyereségek megadóztatása nálunk lényegében nem nagyon térhet el az Ausztriában érvónyesülőtől s ezért a jelen törvényjavaslat ugyanazokon az alapelveken nyugszik és ugyanazokat az adótételeket alkalmazza, mint az osztrák császári rendelet. A hadi nyereségeknek a külföldi államokban való megadóztatása a fentiekből kitűnőleg vagy a nyereség-, illetve jövedelemtöbbletnek vagy a megnövekedett keresetnek, vagy a vagyonszaporulatnak, illetve ezek kombinációjának alapján történik, mindenkor simulva és támaszkodva az illető államban érvényben álló egyenesadó-rendszerhez. A háborús nyereségek megadóztatásának különben igen sok nehézsége van. E nehézségek egyike magának a »hadinyereség« fogalmának meghatározása. Nálunk általában a közfelfogás akkor, mikor a hadinyereségek különös megadóztatását hangoztatni kezdte eleinte főképen a hadsereg részére eszközölt szállításokból, majd később ezek mellett az élelmiszerek forgalomba hozatalából, illetve az ezzel űzött kereskedelemből származó legitim ós főképen illegitim nyereségek megadóztatását értette. E felfogás helyes voltát azonban megcáfolja nemcsak a külföldi törvényhozások általános állásfoglalása, de az a körülmény is, hogy kétségtelen az, hogy úgy a közvetlen hadseregszállítók, mint -az élelmiszerekkel vagy más közvetlen élelmiszüksógleti cikkekkel kereskedők korántsem merítik ki azoknak a körét, akik a háború folytán nagyobb jövedelemre vagy vagyonra tettek szert s hogy lehetnek igen sok olyan más foglalkozási ágakat űzők, akik emezeknél jóval nagyobb anyagi hasznát látták a háborúnak. De egyáltalában tisztába kell jönnünk azzal, hogy már a közgazdasági élet bonyolult voltánál fogva sem állapítható meg, hogy valakinek a háború alatt elért anyagi gyarapodása vagy több nyeresége mennyiben van vagy nincs összefüggésben a háborúval s így mennyiben tekinthető az a szószoros értelmében hadiny eres égnek. Ezért nézetem szerint az az egyedül helyes álláspont, amelyre a legtöbb külföldi törvényhozás is helyezkedett s amelynek alapján hadinyereségnek tekinti e törvényjavaslat is mindazt a többjövedelmet, illetve nyereségtöbbletet, mely az adóalanyra a háború alatt esett, a békeévek jövedelmével vagy nyereségével szemben. Ebből következik, hogy a javaslat a
