Képviselőházi irományok, 1910. LII. kötet • 1256-1268., CCLIX-CCLXXXIV. sz.
Irományszámok - 1910-1264. A zárszámadás-vizsgáló bizottság jelentése az 1913. évi állami zárszámadásról és a m. kir. legfőbb állami számvevőszéknek arra vonatkozó jelentéséről
30 1264. szám. A 686-712 millió K bruttó adóssággyarapodásból 678-297 millió K a törvényhozás felhatalmazása alapján kibocsátott 4 1 /-2°/o-os magyar járadókkölcsönkötvónyekre, illetve járadékköt vények helyett átmenetileg kibocsátott állami pénztári jegyekre esik, amivel szemben azonos összegű rendkívüli pénzbevétel áll, — míg a többi 8*415 millió K az »egyes tárcákat terhelő adósságok« számláján fordul elő gyarapodásként, de nem pénzbevétellel, hanem részben ingatlan ós ingó vagyonnal, részben pedig értékpapirgyarapodással van ellensúlyozva. A pénz- és egyéb vagyonkezelés bírálatának fontos mozzanata megállapítani azt, hogy az összes pénzkiadásokból mennyi fordíttatott vagyongyarapításra és az összes pénzbevételeknek mekkora összege ered vagyonfogyatkozásból ? A zárszámadás jövedelmi mérlege szerint a vagyongyarapításra fordított pénzkiadások összege 443-146 millió K-t, a vagyonfogyatkozásból eredő' pénzbevételek összege pedig 757374 millió K-t tett. Ezen az alapon tehát az állami vagyon értéke 314-228 millió K-val fogyatkozott; minthogy azonban az állami vagyon egyéb címeken 267-383 millió K-val gyarapodott, végeredményben az állam összes vagyonának 1913. évi tiszta fogyatkozása,, miként fentebb már jelezve lett, 46-845 millió K. A bizottság az 1913. évi zárszámadásnak ezt a részét is tudomásul vehetőnek találta. Alapok és alapítványok. A legfőbb állami szám vevőszók szárszámadási jelentésében kimutatott 158 alap és alapítvány vagyona az 1913. óv végével 296-115 millió K, vagyis 22 641 millió K-val több volt, mint az 1912. év végével. Kétségtelen,, hogy a kormány igazgatása ós kezelése alatt álló alapok és alapítványok vagyona évről-évre növekszik, amihez képest mindjobban fokozódik annak a jelentősége és szüksége, hogy az állami vagyonkezelésnek ez a része is tüzetesen szabályoztassók. A bizottság legutóbb az 1912. évi állami zárszámadás tárgyalása során mutatott reá ezen nagyfontosságú kérdés rendezetlen voltára, felhívni javasolván a kormányt arra, hogy a szóbanforgó alapok- és alapítványoknak a legfőbb állami számvevőszék részéről leendő ellenőrzése ügyében folyó tárgyalásokat lehetőleg mielőbb befejezésre juttassa és ezen tárgyalások eredményéhez képest úgy az alapítványi jog szabályozása, mint az ebbeli ellenőrzés módozataira nézve törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elé. Ezt a kívánalmat a bizottság ezúttal is megismétli. Mindezek után a zárszámadásvizsgáló bizottság a fentebb előadott két határozati javaslaton kívül még a következő határozati javaslatokat terjeszti a t. Ház elé: 1. A képviselőház felhívja a kormányt, hogy az igazgatása vagy kezelése alatt álló alapok és alapítványok ügyéből folyóan az alapítványi jog szabályozása, valamint a végrehajtás ellenőrzésének módozataira nézve törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elé. 2. A képviselőház az 1913. évi hitelekből fentartott maradványoknak lekötését, valamint azt, hogy az 1912. évben lekötött hitelmarad ványoknak az 1913. év végéig fel nem használt (meg nem szüntetett) része a kormány által a kezelési évet követő második évben leendő felhasználás céljából újból leköttetett, tudomásul veszi.
