Képviselőházi irományok, 1910. LII. kötet • 1256-1268., CCLIX-CCLXXXIV. sz.
Irományszámok - 1910-1267. A Magyarország és Horvát-Szlavon- s Dalmátországok kisebb egyesítet címerének megállapítása céljából kiküldött magyar országos bizottság jelentése
148 126 7 . szám. egyik, mint másik államának közössége mindenkor az ausztriai sassal és a Sz. István korona országainak egyesített címerével van feltüntetve. A fentemlített legfelsőbb kéziratokhoz csatolt leírás szerint azonban az osztrák-magyar monarchia közös intézményeinek használatára egy »közép« és egy »kis« címer állapíttatott meg. A »kis'< címer a legfelsőbb uralkodóház címeréből, továbbá Ausztria »kis« címeréből és Magyarország« >kis« címeréből áll Szt. István koronájával, Magyarország ez utóbbi kis címere pedig csupán Magyarország címeréből áll Sz. Istvén koronájával. Eltekintve attól, hogy a. Szt. István korona országai egyesített címerének »közép« címer, Magyarország külön címerének >kis« címer gyanánt való elnevezése sem a pozitív törvénynek (mert már az 1883 : XVIII. t.-c. pontosan megkülönbözteti a magyar korona országainak egyesített címerét és a külön magyar országos címert) sem ez országok általános pozitív közjogi viszonyának meg nem felel, miután Magyarország és a magyar korona országai, amint az az imént ki lett fejtve, közjogi szempontból nem egy ós ugyanaz a fogalom, amit pedig az ausztriai »közóp • és »kis« címer analógiájára Szt. István koronája országaira is következtetni lehetne a • közép« és »kis« címer elnevezés nyomán: — világos és a fent- hangsúlyozott pozitív jogi indokoknál fogva nem is lehet kétséges, hogy ezen »kis« címernek az osztrák-magyar monarchia közös intézményeinek használatára való elrendelésével mellőztetett' Horvát-Szia von- ós Dalmátországok azon közjogi helyzete, mely ezeket az osztrák-magyar közös ügyek megjelölésénél a fentemlített alap- és speciális törvényeknek nemcsak szelleme, hanem kifejezett szava szerint is megilleti. Amennyire megelégedéssel konstatálja az alulírott regnikoláris bizottság azt a törekvést, amely az osztrák-magyar monarchia közös jelvényeinek újonnan való rendezése által a Szt.-István korona országainak az állami alaptörvényeken nyugvó közjogi helyzetét Ő Felsége többi országaival szemben megfelelőbben ós pregnánsabban juttatja kifejezésre, épp annyira mólyen meg van győződve, miszerint Horvát-Szlavón- és Dalmátországok fontos politikai érdeke kívánja, hogy a közös jelvények ezen új rendezésénél ez országoknak hasonló állami alaptörvényeken alapuló közjogi viszonya szintúgy kifejezésre jusson akként, amint az az állami alaptörvényeknek megfelel. Szívesen megragadja ez alkalmat annak hangsúlyozására, hogy csakis az alkotmányosság iránti érzék vezetett arra, hogy a közös alaptörvény sérelme, amely az említett ú. n. »kis« címer egyoldalú összeállításából származott, elismertessék, valamint hogy az a törvényben előírt elintézés útjára tereltessók. Amidőn ezt külön is kiemeli, egyúttal arra is akarja felhívni a figyelmet, hogy a magyar és horvát nemzet közötti jó ós baráti viszony fejlődósét és erősbítósót mennyire elő nem segítik az ily tünetek, amelyeket folyton tisztázni ós orvosolni kell, hogy így az alaptörvények rendelkezéseivel összhangba hozassanak, továbbá, hogy az ily tünetek mennyire nem alkalmasak arra, hogy előmozdítsák a közös érdekek megvalósítását célzó azon egyetértő munkát, melyet a közös alaptörvény is bizonyára szem előtt tart. Megemlítvén e tüneteket és azoknak káros hatását úgy a magyar, mint a horvát nemzet kölcsönös egészséges közéletére, mely nemzetek mindegyike egyaránt ébren vigyáz és őrzi jogait, az alulírott regnikoláris "bizottság meg van győződve arról, hogy a tisztelt magyar regnikoláris bizottsággal leendő baráti megbeszélés útján az alaptörvény hatályát e kérdésben könnyen érvényre juttathatja és így közös egyetértéssel hozzájárulhat ahhoz, hogy e kölcsönös vonatkozású közélet rendszeres fejlődése érdekében az egészséges és erőteljes alapfeltótelek a jövőre nézve is állandóan biztosíttassanak.
