Képviselőházi irományok, 1910. LI. kötet • 1219-1255. sz.

Irományszámok - 1910-1219. Törvényjavaslat az izlám vallás elismeréséről

6 1219. szám. vonatkozó többi rendelkezéseket magában foglaló szervezeti szabályzat jóváhagyásakor a vallás- ós közoktatásügyi minister vizgálata alá csupán a felekezeti szervezet fog esni. Az izlám vallás törvényhozási elismerésének ezt a szükségszerű következményét a törvényjavaslat kifejezetten is kimondja (2. §.) és ezzel megszünteti az izlám vallásfelekezet elismerésének legfontosabb nehézségét, amely a vallás némely hitelvének és erkölcsi tanának a fennálló hazai törvényekkel való ellentétéből eredt. Azokról az egyéb eltérésekről, amelyeket a törvényjavaslat az izlám vallásfelekezetnek törvényesen elismert vallásfelekezetté megalakulása és jogállása tekintetében az 1895:XLIII. t.-c. rendelkezéseivel szemben tartalmaz, a törvényjavaslat részletes indokolása során kívánok szólni. Ezekből az eltérésekből fog kitűnni, hogy a törvényjavaslat miként kívánja áthidalni azokat a fentebb említett többi nehézségeket, amelyek az izlám vallásfelekezet törvényes elismerésével szemben a többször említett 1895: XLIII. t.-c. rendelkezései következtében jelenleg fennállanak. Ha az izlám vallás a jelen törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedése esetén annak alapján mint törvényesen elismert vallásfelekezet utóbb meg fog alakulni, az izlám vallásfelekezetet és annak híveit általánosságban ugyanaz a jogállás és jogvédelem fogja megilletni, amelyet jogszabályaink a törvényesen elismert vallásfelekezeteknek ós azok híveinek biztosítanak. Addig azonban, míg a vallásfelekezetté alakulás meg nem történik, természetesen nem lesz meg a lehetősége az izlám vallásfelekezetbe való áttérésnek és az izlám vallást követő szülő gyermekének vallási nevelése tekintetében azok a szabályok lesznek irányadók, amelyeket az 1895: XLIII. t.-c. 26—30. §-ai a vallásfelekezeten kívüli szülő gyermekére vonatkozólag tartalmaznak. E részben tehát külön rendelkezésre nincs szükség. Az elismerés nyújtotta jogvédelem — úgy mint minden más felekezetnél —- természetesen csak a fennálló köz- és magánjogi törvények korlátain belül érvényesül. így mondja ezt különben a fentidézett törvény 1. §-ának első bekezdése is, mely szerint »mindenki szabadon vallhat és követhet bármely hitet vagy vallást és azt az ország törvényeinek, valamint a közerkölcsisóg kívánalmainak korlátai között külsőképen is kifejezheti és gyakorolhatja«. És ugyanezt fejezi ki a törvény 3. §-a is, amely szerint »vallási hite vagy egyházi szabályai senkit sem menthetnek fel törvényen alapuló bármely kötelesség teljesítésétől«. Ennek megfelelőleg az izlám vallás elismerése önként értetődően semmiféle változást nem idézhet elő házassági törvényünk alkalmazásában, amely a házassági jogot felekezeti különbségekre való tekintet nélkül szabályozza és — ami jelen törvény szempontjából különös jelentőséggel bírhat — e szabályozásban a külföldön kötött, valamint a külföldiek által Magyarországon kötött házasságok jogórvényére is kiterjeszkedik. Szóba jöhet még, hogy vájjon az elismerés szóljon-e általában az izlám vallásról, avagy csak, amint ez Ausztriában történt, a hanefita-rítust követőkre vonatkozzék, amely rítust követők az izlám népesség 96°/o-át alkotó szunita felekezetnek azt az árnyalatát jelentik, amely Bosznia-Hercegovina' ban egyedül bír jelentőséggel. Minthogy azonban a Bosznia-Hercegovinára vonatkozó törvényes elismerés nem szorítkozik kifejezetten a hanefitákra és minthogy a fennmondottak folyományakép a hanefiták hitelvi, erkölcsi tanai, az istentiszteletre és egyéb vallási szertartásokra vonatkozó szabályait sem kell majd előzetesen bemutatni, célirányosabbnak látszott, hogy e korlátozás a törvényben kifejezetten ne tétessék meg, mert ha az idők folyamán aggály