Képviselőházi irományok, 1910. L. kötet • 1197-1218. sz.

Irományszámok - 1910-1207. Törvényjavaslat az 1915/16. költségvetési év első hat hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló 1915. évi XV. t.-c. hatályának az 1915/16. költségvetési év végéig való kiterjesztése tárgyában

1207. szám. 83 ból az ágyúgyár létesítésénél kezdettől fogva alárendeltebb szempontnak tekintetett s a jelenlegi háború fényesen igazolta azt a felfogást, amely a magyar ágyúgyárnak létesítését a nemzeti védelem érdekében sürgette. Az ágyúgyárnak az eredetileg tervezettnél nagyobb méretekben leendő kiépítéséhez és a fentebb előadottak szerint szükséges nagyszabású lőtér létesítéséhez jelentékeny kiterjedésű területeket kell megszerezni. E területek biztosítása azonban — minthogy most már helyhez kötött létesítményekről van szó — a kisajátítási jog megadása nélkül nehézségbe ütköznék. A kisajátítási jog engedélyezése, tekintettel a közérdekű célra, mindenesetre indokolt. A javaslat 10. §-a értelmében felhatalmazandó lenne tehát a kereskedelemügyi minister, hogy a létesítményekhez szükséges területre nézve az 1881. évi XLI. t.-cikknek megfelelő kisajátítást engedélyezze. A törvényjavaslat 11. §-a szerint a hadsegélyezés céljaira a jövedelemadónak ideiglenes és részleges életbeléptetéséről szóló 1914. évi XLVI. törvénycikk határozmányai az 1916. évre is hatályban maradnának, mivel azok az okok, melyek a törvényhozást a múlt évben arra indították, hogy ezt a törvényt az 1915. évre megalkossa és a jövedelemadót életre hivja, most is változatlanul fennállanak. A jövedelemadónak első ízben történt kivetése azonban egyes olyan tapasztalatokra vezetett, amelyeknek alapján az érvényben álló törvényes határozmányok némi módosítását látom szükségesnek. Nevezetesen: a) A jövedelemadó alóli mentességet kimondandónak vélem az egyházak (egyházközségek), szerzetes-rendek (apátságok, própostságok), alapok és alapítványok tekintetében is, úgy hogy az 1914. évi XLVI. t.-c. 2. §-a szerint már adómentes törvényhatóságok, községek (városok) tekintetbevételével, a jövő évtől kezdve, az 1909. évi X. t.-c. 1. §-ának 6. pontjában felsorolt összes jogi személyek kivétetnének a jövedelemadó fizetésének kötelezettsége alól. Ezeknél a jogi személyeknél ugyanis az eredeti törvény szerint is jövedelmüknek nem az egésze, hanem a törvény szerint annak csak egy része volt adóköteles, amely adókötelezettség megállapításának az indoka az volt, hogy az 1909. évi X. t.-c. életbeléptétől kezdve az általános jövedelmi pótadóra vonatkozó összes törvényes rendelkezések hatályonkívül helyezése volt tervbe véve. Most, hogy az általános jövedelmi pótadó még fizetendő, e jogi személyeknek a jövedelemadó alá vonása nem látszik többé indokoltnak. Önmagától értetik azonban, hogy ez az adómentesség a természetes személyként jelentkező egyházi javadalmasokra nem vonatkozik. b) Az említett 11. §. 3. pontja, mely a kegyúri terheknek levonását engedi meg, az 1909. évi X. t.-c. 12. §. 7. pontjának inkább szerkezeti hiányát pótolja, mivel kétségtelen, hogy a kegyúri teher olyan kötelezettség, mely a jövedelmet apasztja. c) A 11. §. 4. pontjában javasolt rendelkezés a jogegysóg megóvása szempontjából szükséges. Mert bár kétségtelen, hogy az 1875. évi XXIX. t.-c. 16. §-ának második bekezdésében foglalt rendelkezések azt célozzák, hogy a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok és egyletek igazgatósága és felügyelőbizottsága tagjainak ebbeli minőségükben bármely elnevezés szerint járó javadalma a keresetadó III. osztályában adózzék, mégis előfordultak esetek, hogy ezeket a járandóságokat a keresetadó IV. osztályában adóztatták meg annálfogva, mert a javadalom az idézett törvényszakaszban nem említett fizetés, tiszteletdíj stb. elnevezés alatt lett folyósítva. Az adóztatás11*