Képviselőházi irományok, 1910. L. kötet • 1197-1218. sz.

Irományszámok - 1910-1197. Törvényjavaslat a kir. bíróságok és ügyészségek tagjainak az igazságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmazhatásáról szóló 1899:XLVIII. törvénycikk hatályának további meghosszabbításáról

1197. szám. 3 az igazságügy minisztérium rendes munkaköréhez tartoznak ós így a jövőben is kívánatossá fogják tenni • a bírói és ügyészi kar ily ügyek ellátására különösen alkalmas tagjainak az igazságügyminisztériumban való alkalma­zását. A törvényjavaslatok előkészítése és a törvények végrehajtásának szabá­lyozása időszakonként igen változó mennyiségű munkaterhét ró az igazság­ügyminisztérium tisztviselői karára, bár teljesen ezek a munkálatok sem szüne­telnek sohasem. Jelenleg igazságügyi jogunknak — a polgári perjogon kivül, amelynek reformját az 1911 : I. törvénycikkben foglalt polgári perrendtartás nagyrészben megvalósította — csaknem minden ága újjáalkotást vagy leg­alább részleges átalakítást kíván Ehhez járul a többi minisztériumnak jog­alkotó tevékenységében való közreműködés és ezek mellett mint különösen súlyos munkateher hárul ezidőszerint az igazságügyminisztérium törvényelő­készítő osztályára a háború következtében szükségessé vált sok jogszabály — törvények és rendeletek — megalkotása, illetőleg az abban való közre­működés. A folyamatban levő törvényelőkészítő munkálatok folytonosságához fűződő érdek, továbbá ezeknek a munkálatoknak nagy terjedelme és sok­irányúsága csaknem elkerülhetetlenül szükségessé teszik, hogy az igazság­ügyi igazgatásnak módjában legyen a bíróságoknak és ügyészségeknek jelen­leg az igazságügyminisztériumban alkalmazott azokat a tagjait, akik a kodifi­kációban már nagy jártasságra tettek szert, továbbra is ebben a munkakör­ben alkalmazni ós a törvényelőkészítő munkálatok változó tárgykörének megfelelően e célból a szükséges gyakorlati tapasztalatokkal és szakismeretek­kel rendelkező kiváló bírákat és ügyészeket a jövőben is berendelni. Az alatt a több évtizedre terjedő idő alatt, amióta a bíróságoknak és ügyészségeknek tagjai az igazságügyminisztériumban alkalmazva vannak, a berendelt bírák ós ügyészek igen jelentékeny mértékben közreműködnek az igazságügyminisztérium olyan igazgatási tennivalóinak ellátásában is, amelyek a törvények végrehajtásával szoros kapcsolatban állanak s amelyeknek ellá­tására az igazságügy minisztérium rendes fogalmazói személyzetének létszáma épen nem lenne elegendő. Míg az eddig előadottakból kétségtelen, hogy a bíráknak és ügyészek­nek az igazságügy minisztériumban való alkalmazása az igazság ügy minisz­térium ügykörének megfelelő ellátása és ügymenetének zavartalansága végett nélkülözhetetlen, addig másrészt ennek a rendszernek fenntartása mellett az az előny is szól, amely a kir. bíróságok ós ügyészségek tagjainak az igaz­ságügyminisztériumban való ideiglenes alkalmazásából az igazságszolgáltatásra származik. Az igazságügyminisztériumban alkalmazott bírák és ügyészek ugyanis, ha törvényelőkészítő munkálatokban vesznek részt, bizonyos irány­ban szükségkép magasabb jogi képzettségre és szélesebb látókörre tesznek szert, ha pedig az igazságügy minisztérium felügyeleti vagy igazgatási ügy­körében működnek, az igazságügyi adminisztráció terén jutnak olyan isme­retekhez és gyakorlathoz, amelyet megszerezni egyébként módjukban nem volna és amelyet azután mint bíróságok vagy ügyészségek vezetői az igaz­ságszolgáltatás legnagyobb előnyére értékesíthetnek. Ilykép a berendelések útján az igazságszolgáltatás és az igazságügyi admi­nisztráció között állandó kölcsönhatás fejlődik ki, nevezetesen az által, hogy a berendelt bírák és ügyészek a bírói vagy ügyészi működésük közben szer­zett értékes tapasztalataikat az igazságügyminisztériumban a törvényelőkészítés és a központi felügyelet javára hasznosítják, másrészt pedig azok a bírák és 1*

Next

/
Thumbnails
Contents