Képviselőházi irományok, 1910. L. kötet • 1197-1218. sz.
Irományszámok - 1910-1200. Törvényjavaslat az Alföldi első gazdasági vasútnak közuti vasúttá való átminősítéséről
1200. szám. 19 pedig a helyi érdekű vasutak számára a szükséges építési anyagokat a viszonosság kikötése mellett önköltségen szállítják, az alföldi első gazdasági vasúttal szemben is olyan pénzügyi előnyöket jelentenek, melyeknek a jövőbeni továbbra való fentartásával a pénzügyi rendezésnél szintén számolni kellett. Az 1884. évi XIV. törvénycikk 15. §-ában és az 1885. évi XXIII. törvénycikk 110. §-ában említett ármentesítési, illetőleg vízrendezési társulati költségekhez való hozzájárulás alóli mentesség tekintetében különbséget kellett tenni a már meglevő vagy a még ezután alakuló társulatok szempontjából. Amily jogosultnak látszik ugyanis az az álláspont, hogy a már meglevő társulatokkal szemben a fennálló helyzet a vasút indokolatlan hátrányára ne bolygattassék, époly méltányos és indokolt a jövőben alakuló vizi társulatok szempontjából, hogy velük szemben az immár közúti vasúttá átminősült vállalat a csakis a helyi érdekű vasutakat megillető kedvezményt többé ne élvezhesse. 5. El fog esni a vasút az 1880. évi XXXI. törvénycikk 8. §-a alapján a helyi érdekű vasutakat megillető azon jogosultságtól is, hogy a vasút üzletének a magyar királyi államvasutak által a tényleges költségek megtérítése ellenében való kezelését igényelhesse. Ez a kérdés különben a vasút üzlete kezelésének az Aradi ós Csanádi Egyesült vasutak részvénytársaságra történő átruházásával, amúgy is tárgytalanná vált. 6. A közúti vasúttá való átminősítés következtében le kell még ezenkívül mondania a vasútnak jövőbeni esetleges folytatólagos vonalak építése esetére az 1888. évi IV. törvénycikk 7. §-ában a helyi érdekű vasutakjavára megengedett állami segélyezésre vonatkozó igényről is. Mint már fentebb jelezni bátorkodtam, az Alföldi Első Gazdasági Vasút külön állami segélyezésben eddigi építkezéseinél sem részesült. 7. Az 1888 : IV. törvénycikk 7. §-ában a helyi érdekű vasutaknak a törvényhatóságok és községek részéről való segélyezését illetőleg foglalt határozmányok a közúti vasúttá átminősítendő vasútra szintén nem fognak érvénnyel bírni. E jogvesztés következményei két irányban bírálandók el, úgy mint egyrészről azon törvényhatósági és községi segélyek szempontjából, melyek a már meglevő vonalak létesítésére annak idején adattak, másrészről pedig a jövőben esetleg még létesítendő folytatólagos vonalaknak a törvényhatóságok és községek részéről való segélyezése szempontjából. A kérdésnek az első sorban említett szempontból való elbírálásánál figyelembe veendő az a 'körülmény, hogy a vasútnak a törvényhatóságok és községek részéről való segélyezése az 1888. évi, IV. törvénycikk alapján történt, amely törvény kizárólag csak a helyi érdekű vasutakra vonatkozik s így az említett törvény alapján adott segélyeknek közúti vasúttal szemben való további meghagyása a törvény rendelkezéseivel ós célzatával ellenkezni látszik. A törvényességi szempontból felmerülhető ez az aggály azonban tárgytalanná válik, amint a gazdasági vasútnak közúti vasúttá való átminősítése a törvényhozás felhatalmazásával történik, a törvényhozásnak módjában és jogában állván a törvényektől eltéréseket engedélyezni s egyébként is az átminősítés ily természetű következményeiben visszaható erővel nem bírhat. A fenti kérdés elbírálásánál azonban számolni kell azzal a körülménnyel is, hogy a törvényhatóságok és községek segélyeiket nem közúti, hanem helyi 3*
