Képviselőházi irományok, 1910. L. kötet • 1197-1218. sz.
Irományszámok - 1910-1209. Törvényjavaslat a csődön kivüli kényszeregyességről és a csődtörvény egyes rendelkezéseinek módosításáról
98 1209. szám. szabályozták a csődön kívüli kényszeregyességet. Az e törvényekkel tett tapasztalatok azonban nem voltak kedvezők, úgy, hogy az 1868. évi csődreformból ennek az eljárásnak a szabályozása kimaradt. Időközben azonban a hangulatban változás állott be, amelynek engedve, az osztrák kormány már 1904-ben javaslatot terjesztett az Urakháza elé »a hitelezők egybehivásáról«, amelyet az Urakháza csekély módosításokkal el is fogadott (v. ö. az Urakháza gyorsírói jegyzőkönyveinek 269. sz. mellékletét, XVII. sessió 1905.), a képviselőház azonban nem intézett el. Már akkor uralomra jutott az a nézet, hogy leghelyesebb lesz ezt a reformot a csődeljárás általános reformjával kapcsolatba hozni. E reform előmunkálatai az 1913. év nyarán jutottak a megérlelés stádiumába ós az új csődrendtartást, kapcsolatban a csődön kívüli megtámadásra és a csődön kívüli kényszeregyességre vonatkozó szabályzattal, az 1914. évi december 10-iki császári rendelet (ROBI. 337. sz.) életbe is léptette. Az osztrák egyességi rendtartás a csődön kívüli kónyszeregyességnek ehhez képest legújabb és legmodernebb szabályozását foglalja magában, miórtis a fentidézett minisztériumi rendelet megalkotásánál is 'annak rendelkezéseire különös figyelem fordíttatott. Hazánkban a csődön kívüli kényszeregyesség intézményét az 1884. óv óta az üzletvilág állandóan sürgeti. Ennek hatása alatt Szilágyi Dezső igazságügyminiszter az 1891. évben megbízást adott egy szakférfiúnak erre vonatkozó törvénytervezet készítésére. A tervezet 1892-ben elkészülvén és véleményezés végett szétküldetvén, azt különösen az ügyvédi ós a kereskedelmi ós iparkamarák általánosan helyeselték és annak törvényerőre emelését ki vánták. Ugyanily értelemben nyilatkoztak a véleményadásra felkórt egyéb érdekképviseletek is. Az Országos Magyar Kereskedelmi Egyesülés a kérdésben az 1905. évben népes szakértekezletet tartott, amely egyhangúlag állást foglalt az intézmény meghonosítása mellett. A tervezetet szerkesztője utóbb 1909-ben tüzetesen átdolgozta s ebben az alakjában a törvénytervezet és indokolása az Igazságügyi Javaslatok Tára IX. évfolyamának 7. számában közzététetett. A tervezet felől az előbb említett testületben az 1911. évi január hó 27-ón és február hó 3-án megtartott szaktanácskozmányon ismét egyhangúlag nyilvánult meg az az óhaj, hogy az egyességi eljárást a törvényhozás mielőbb léptesse életbe. Ugyanez volt a tartalma azoknak a felszólalásoknak, amelyek e tárgyban az 1914. év május havában megtartott Országos Kereskedő Kongresszuson elhangzottak. A háború folytán beállt rendkívüli gazdasági helyzet a kérdésnek új és fokozott aktualitást adván, a tervezetet a tágkörű nyilvánosság mellett és különösen a Magyar Jogászegyletben megtartott vita során felmerült észrevételek alapján annak szerkesztője tájból átdolgozta s az ebben a szövegében az Igazságügyi Javaslatok Tára XV. évfolyamának 3. számában jelent meg. E tervezet megvitatása végett az 1915. év június hó 4. és következő napjain széleskörű szaktanáoskozmány tartatott, amelyen részt vett érdekcsoportok összes képviselői a tanácskozásba szintén bevont elméleti és gyakorlati jogászokkal egybehangzóan kívánatosnak jelezték az intézmény meghonosítását és egyúttal megállapodtak azokban a főbb irányelvekben, amelyeken azt fel kellene építeni. A szaktanáoskozmány egyhangúlag adott kifejezést annak a nézetének is, hogy az intézménynek a kormányra ruházott kivételes hatalmon alapuló rendelettel való meghonosítása egyfelől kívánatos, másfelől pedig az 19.12 : LXIII. t.-c. 16. és az 1914 :L. t.-c. 14. §-ai értelmében lehetséges is. Ez előzmények után az előadói tervezet újból átdolgoztatván, az a szöveg végleges megállapítása után a m. kir. minisztérium rendeletekónt az
