Képviselőházi irományok, 1910. XLVIII. kötet • 1910-1192. sz.

Irományszámok - 1910-1192. A képviselőház által kiküldött külön bizottságnak jelentése a polgári törvénykönyvre vonatkozó 886. számú törvényjavaslatról

43 megengedendőnek találta, hogy az érintett esetekben a gyermeknek adott önálló megtámadási jog segélyével a származás törvényességének kérdése mindenkivel szemben hatályos ítélettel nyerhessen megoldást. Ez annál kevésbé ütközik akadályba, mert az érintett esetekben semmi irányban sem szenvedhetnek sérelmet a kiméletnek azok a szempontjai, amelyek szükségessé teszik, hogy, a származás törvényességének megtámadása a férj életében rendszerint ennek akaratától legyen függővé téve. További hiánya a Tj. álláspontjának az, hogy a férj halála után, ha ez a megtámadási jog elenyószése előtt következett be, a gyermeknek és harmadik személyeknek a jogos érdek kimutatása és minden megszorítás nélkül engedi meg, hogy a gyermek származásának törvényességét megingathassák. Ez különösen az öröklésnél felmerülő nagy érdekellentétek esetében felette hátrányos lehet a gyermekre nézve, akinek statusa így, habár csak egyes vonatkozásokban is, egész életében bizonytalanságban maradna. De ellentétben állana ez a férjnek akaratával is, ha gyermeke származásának kérdését nem kivánta vitássá tenni. Igaz ugyan, hogy a férjnek módjában áll a gyermek elismerésével a származás törvényességét megtámadhatatlanná tenni, ehhez azonban mindenesetre kifejezett vagy hallgatólagos akaratnyilatkozat szükséges. Ily nyilatkozat hiányában azonban kétes maradhat, hogy mi volt a férjnek akarata. Ily kétséges esetekben helyesebb a törvénynek arra az. álláspontra állani, hogy a származás kérdésének megbolygátasát kizárja ós a gyermeknek rá nézve rendszerint csak előnyökkel iáró törvényességét megtámadhatatlanná tegye. Az érintett esetekben csak akkor indokolt akár a gyermeknek, akár a harmadik személyeknek megengedni, hogy a származás nem törvényes voltára hivatkozhassanak, ha ettől valamely jogos érdekük függ és megbízható támpontok forognak fenn arra a feltevésre nézve, hogy a férjnek sem volt szándéka a gyermeket tőle származottnak elismerni, s megtámadási jogának érvényesítésében csak a közbejött halála vagy más körülmények gátolták meg őt. Ennek az álláspontnak elfogadását a bizottság annál is inkább igazoltnak találta, mert ez az álláspontja az élet szükségleteiből fejlődött mai bírói gyakorlatunknak is. Ezekre való tekintettel a bizottság a Tj. 93. §-át a következőképen szövegezte át: »Ea a gyermek a házasság fennállása alatt vagy megszűnte után háromszázkét napon belül született, arra, hogy származása a 91. §. értelmében nem törvényes, csak úgy hivatkozhatni, ha a férj vagy — amennyiben erre logosult — a gyermek a származás törvényességét megtámadta, vagy ha a férj meghalt, mielőtt a megtámadás jogát elvesztette. A gyermek csak akkor támadhatja meg törvényességét, ha a férj a fogantatás egész ideje alatt távol volt, vagy ha a férj maga is megtámadta vagy meghalt, mielőtt a megtámadás jogát elvesztette: Arra, hogy az 1. bekezdésben említett gyermek származása a 91. §. értelmében nem törvényes, harmadik személy abban az esetben, ha a férj meghalt, mielőtt a megtámadás jogát elvesztette, csak úgy hivatkozhatik, ha jogos érdeke függ annak megállapításától és a férj a gyermek születéséről nem tudott, vagy tudott ngyan, de kétségei kizáró módon nyilvánította azt a szándékát, hogy a törvényességet megtámadni kivánja, vagy hogy a gyermeket a magáénak el nem ismeri és egyszersmind feltehető, hogy a törvényesség megtámadásában őt csak halála, vagy haláláig fennálló akadály gátolta meg. Ugyanez megfelelően áll a gyermeket az említett esetben megillető megtámadás jogára.« 6*