Képviselőházi irományok, 1910. XLVIII. kötet • 1910-1192. sz.
Irományszámok - 1910-1192. A képviselőház által kiküldött külön bizottságnak jelentése a polgári törvénykönyvre vonatkozó 886. számú törvényjavaslatról
16 Az 5. §-ba második bekezdésként a 2. §. második bekezdéséből és a 3. §. 1. bekezdéséből elhagyott rendelkezések veendők fel a következő szövegezéssel : »Akinek a kiskorú ága meg van hosszabbítva, az házasság kötésével sem l&>$ nagykorúvá és azt nagykorúsítani sem lehet.« A bizottság a Tj 5. §-ának 2. bekezdését, amely szerint a kiskorúság meghosszabbítását csak akkor lehet kérni, ha a kiskorú már betöltötte huszonharmadik életévét, törölte; mert habár igaz is, hogy azt, vájjon szükség van-e a kiskorúság meghosszabbítására, rendszerint csak akkor lehet megnyugtatóan niegá 1 lapítani, ha úgyszólván a nagykorúság küszöbén kérik, ezt" a korlátozást fenntartani még sem volna helyes, mert — tekintette] a házasság nagykorúsító hatályára — a kiskorúnak módjában állana, hogy kiskorúságának meghosszabbítását házasságkötéssel meghiúsíthassa. A törvényes képviselő beleegyezése nélkül kötött házasság megtámadható ugyan, ámde a megtámadás ellen sokszor nagy érdekek szólhatnak, és éppen azért sokkal helyesebb, ha a törvény megadj a a lehetőségét annak, hogy a kiskorúság meghosszabbítása kivételesen már a 2 í. életév betöltése előtt is egy tervezett házasságkötést megelőzve kimondható és a könnyelmű kiskorú a korlátlan cselekvőképességgel járó veszélyek ellen megvédhető legyen. A 6. §-hoz (Bsz. 6. §.). A bizottság a Tj. 6. §-án több irányban módosítást talált szükségesnek. A Tj. az elmebajnak két kategóriája között tesz különbséget:- az elmebetegség és az elmegyengesóg között, mely megkülönböztetéshez a Tj. egyes részeiben különleges jogi következményeket fűz. E megkülönböztetést a bizottság elejtette. Az orvostudomány uralkodó álláspontja szerint ugyanis az elmegyengesóg nem állítható ellentétbe az elmebetegséggel, amelynek csupán egyik válfaja. Igaz, hogy a Tj. e kifejezéseket nem is orvostudományi értelmükben használja, hanem az elmebetegség szóval az akaratelhatározást kizáró, az elmegyengesóg szóval pedig az akaratelhatározást csupán korlátozó elmebajokat kívánja jelezni. Ámde e szavaknak orvostudományi értelmüktől eltérő jogi szakkifejezésekké tótele könnyen zavart ós félreértést támaszthatna a törvény alkalmazásában, amelynél a bíró az orvosszakórtő véleményére van utálva. Ami pedig az elmebajhoz fűződő jogkövetkezményeket illeti, e szempontból sincs igazolható szükség az elmebetegség és az elmegyengesóg kategóriáinak fogalmi elhatárolására. Magánál a gyámság alá helyezésnél ugyanis nem az az alapja a védelemnek, hogy a gyámság alá helyezendő elmebeteg vagy elmegyenge, hanem az, hogy olyan súlyos ós tartós elmebajban szenved, —- legyen az akár elmebetegség, akár elmegyengeség —, amely őt ügyeinek ellátására képtelenné teszi. Az ennél enyhébb természetű elmebajok kiesnek a Tj. szerint a gyámság alá helyezés okai közül. Éppen azért, minthogy az elmebetegség ép úgy, mint az elmegj'engeség csak mint az ügj'ek ellátására való képtelenségnek természeti oka bír jelen tőséggel, mivel sem igazolható az, hogy a gyámság alá helyezésnek más legyen a joghatálya akkor, ha elmebetegség és más, ha elmegyengeség volt az ügyek ellátására való képtelenségnek okozója. Különösen nincs jelentősége e megkülönböztetésnek a Tj. álláspontja mellett, mely a jogi értelemben vett cselekvőképtelenséget a naturális cselekvőképtelenséggel
