Képviselőházi irományok, 1910. XLVI. kötet • 1138-1159. sz.
Irományszámok - 1910-1143. Törvényjavaslat az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. t.-c., valamint a m. kir. legfőbb állami számvevőszékről szóló 1870. évi XVIII. és 1880. évi LXVI. t.-cikkek némely rendelkezéseinek megváltoztatásáról
1143. szám. 43 Nem igényel bővebb indokolást a 2. §. utolsó bekezdésében foglalt az a rendelkezés, hogy az átvitt hitelnek vagy hitelmaradványnak felhasználására nézve az engedélyezés évének költségvetésében megállapított határozmányok maradnak irányadók. Az igénybevétel határidejének meghosszabbítása ugyanis az engedélyezett hiteleknek rendeltetésöknek megfelelő, gazdaságos felhasználását kívánja biztosítani, s így éppen a költségvetési törvény helyes végrehajtásának céljait szolgálja. — A jelen törvényjavaslatnak a hitelfelhasználási határidők megállapítására vonatkozó rendelkezései tehát egyáltalán nem érintik az 1867. évi X. t.-cikkben megállapított évi budget elvét. Nehogy azonban e részben bármi kétely merülhessen fel, kimondatik a javaslat 2. §-ának utolsó bekezdésében az is, hogy az átvitt hitel vagy hitelmaradvány a következő évben csak az erre az évre szóló költségvetési vagy felhatalmazási törvény létrejötte esetében használható fel. A pótutalványozási időszaknak a jelen törvényjavaslat 1. §-a értelmében leendő eltörlése, — amint ez fentebb is említtetett, — a kezelést nagy mérvben egyszerűsíti és meggyorsítja és jelentékenyen tehermentesíti a számvevőségek szolgálatát. Erre vonatkozólag a fent már előadottakon kívül csak arra kívánok rámutatni, hogy a pótutalványozási időszaknak a megszüntetése folytán a jövőre nézve elesik az anyag- és leltári számadások céljaira a számviteli utasítás 173. §-a, valamint 212. §-ának 11. pontja szerint vezetendő feljegyzéseknek, úgyszintén a nevezett utasítás 248. §-ának 3. pontja szerint a pótutalványozásokra nézve készítendő utalványozási és megszüntetési jegyzékeknek a szükségessége. Lehetővé válik továbbá, hogy a lefolyt év kezelésének összes eredményeiről készítendő pénzkezelési kimutatásoknak összeállítása meggyorsíttassék s hogy azoknak a legfőbb állami számvevőszék részére leendő megküldésére — a számviteli törvény 110. §-a értelmében a költségvetési év befejezésétől számított ötödik hónap végéig megállapított határidő megrövidíttessék. Ez pedig nemcsak a behatóbb ellenőrzés lehetőségét lesz hivatva biztosítani, hanem fontossággal fog birni az állami gazdálkodás szempontjából azért is, mert az utalványozó hatóságok ily módon hamarabb meg fogják ismerhetni az elmúlt év kezelésének számszerűleg pontos eredményeit. A jelen törvényjavaslat 3. §-a a szóbanforgó pénzkezelési kimutatások elkészítésének és a legfőbb állami számvevőszék részére való beküldésének végső határidejét olyképen állapítja meg, hogy az az 1915/16. évtől kezdve a költségvetési év utolsó napjától számított ötödik hónap közepéig terjedjen. — Az 1914/15. költségvetési évre nézve készítendő pénzkezelési kimutatásokat illetőleg az eddigi határidő nem volt megrövidíthető azért, mert a munkaerők száma a védköteleseknek behívása folytán a legtöbb számvevőségnél oly jelentékeny mérvben csökkent, hogy az 1914/15. évre nézve a többször említett pénzkezelési kimutatásoknak összeállítása, az erre nézve eddig megállapított határidőn belül is, csak a jelen törvényjavaslatnak a fentiekben ismertetett amaz intézkedései folytán remélhető, amely intézkedések minden bizonnyal az egész számviteli eljárásnak jelentékeny mérvű megkönnyítését fogják eredményezni. Meg kell azonban jegyeznem, hogy az uj rendszer szerint a következő évi kezelésbe átvihető, illetve átvitt hitelmaradványok számszerűleg pontos összegének a végleges megállapítása — a jelen törvényjavaslat 3. §-ában javasolt rendelkezés esetében is — hosszabb időbe fog telni. Mert a számvevőségek által az évi zárlat alkalmával kimutatott hitelmaradványokat a legfőbb állami számvevőszéknek az utalványozás eredményei alapján még felül kell bírálnia, mielőtt azok végleg megállapítottnak lesznek tekinthetők. A legfőbb állami számvevőszék pedig csak a tárcafőkönyvek zárlati eredményeit tartalmazó évi pénzkezelési kimutatások bírálata során lesz abban a helyzetben, hogy a tárgyévben fennmaradt és a következő évi kezelésbe átvitt hitelmaradványok helyességét megállapítsa, 6*
