Képviselőházi irományok, 1910. XLVI. kötet • 1138-1159. sz.

Irományszámok - 1910-1143. Törvényjavaslat az állami számvitelről szóló 1897. évi XX. t.-c., valamint a m. kir. legfőbb állami számvevőszékről szóló 1870. évi XVIII. és 1880. évi LXVI. t.-cikkek némely rendelkezéseinek megváltoztatásáról

40 1143. szám. A pótutalványozási jognak a megszüntetése nem vonja maga után azt — és pedig még az e részben legradikálisabb angol számviteli rendszerben sem, — hogy a pénztári és az utalványozási eredményeknek az év utolsó napjára való lezárásával a felhasználatlanul maradt költségvetési hitelek rögtönösen és kivétel nélkül elévüljenek. A. költségvetési felhatalmazások hatályának időbeli korlátozásánál számviteli törvényünk rendelkezései eddig is figyelemmel voltak az engedélyezett hitelek természetére, — s ehhez képest az általában 15 hónapban megállapított gazdálkodási időszaknál megfelelő hosszabb tartamú felhasználási időt biztosítottak azokra a hitelekre nézve, amelyek építkezések, valamint építkezés jellegével biró átalakítások vagy felszerelések céljaira lettek engedélyezve. E hiteleknek igénybevétele azonban azon az éven túl, amelynek költségvetésében engedélyeztettek, csak az illető hitelnek vagy hitelmaradványnak a számviteli törvény 27. és|28. §-aiban megállapított feltételek ecetében megengedett lekötése útján történhetik és az utólagos felhasználás a hátraléki kezelésben bonyolíttatik le. Ez utóbb említett körülmény dacára a lekötött hitel terhére való folyósítás a főkönyvekben újból feljegyzendő. A lekötött hitelek továbbá külön számvevőségi nyilvántartás tárgyát képezik és igénybevételök az 1897. évi XX. t.-c. 95. §. e) pontja értelmében vezetendő „hátralékkezelési jegyzékek" útján hozatik a legfőbb állami számvevőszék tudomására. A szóbanforgó hitelek utólagos felhasználásra való lekötésének ez a rendszere — számviteli eljárásunknak megkönnyítése és az ügymenetnek egyszerűbbé és világosabbá tótele érdekében — minden esetre módosításra, illetve megváltoztatásra szorul. A gyakorlati követelményeknek megfelelően elejtendők továbbá az említett törvény 27. és 28. §-aiban foglalt és az igénybevételt szükségtelenül megnehezítő korlátozások és az utólagos felhasználásra vonatkozó felhatalmazás köre — a költségvetés szerkezeti beosztásához alkalmazkodva — olyképen állapítandó meg, hogy az feltétlenül kiterjedjen mindama hitelekre, amelyek az állami költségvetés rendkívüli kiadásainak beruházások alosztályában engedélyeztettek. Megjegyzem, hogy azt, hogy mely kiadások irányozhatók, illetve irányzandók elő a „beruházások" között, a számviteli utasítás 29—34. §-ai részletesen és határozottan megállapítják. Megjegyzem továbbá, hogy az e kiadásokra engedélyezett hitelösszegeknek, illetve azok maradványainak a következő évi felhasználás céljából való lekötése — az 1897. évi XX. t.-c. vonatkozó határozmányai alapján — elvileg csak a jelzett utasítás 33. §-ában említett ama hitelösszegekre nézve nem nyerhetne alkalmazást, amelyek objektumonként előre meg nem határozott beruházások céljaira szolgálnak. Az utóbbi években azonban az állami költségvetés indokolása útján már több igazgatási ágat (költségvetési címet) illetőleg kieszközöltetett a törvényhozás felhatalmazása arra, hogy az illető ág céljait szolgáló beruházásokra egy összegben engedélyezett költségvetési hitelnek a számadási év végén jelentkező maradványa további felhasználás végett az objektumok megjelölése nélkül is leköthető és az igy lekötött összeg az illető (állami elemi népiskolai, kisdedóvóintézeti stb.) beruházásokra, az eredetileg kilátásba vett létesítmények pro grammjának netáni utólagos megváltoztatása esetén is igénybevehető legyen. A jelen törvényjavaslat 2. §-ának az az intézkedése tehát, amely a felhasználási határidő meghosszabbítását ezekre s általában az összes beruházásokra feltétlenül kiterjeszti, a gyakorlati élet követelményeivel számol ós jórészben a már meglevő helyzetnek felel meg. — Ugyancsak a tényleges állapotnak az új rend kívánalmaival való összeegyeztetése mellett határozza meg a jelen törvényjavaslat a felhasználási idő tartamát a beruházási hitelekre nézve az engedélyezés évén túl még két költségvetési évben. Jelenleg ugyanis a számviteli törvény 27. §-a szerint, az ott megjelölt hitelek lekötése az engedélyezés évét követő második számadási év végéig történhetik.