Képviselőházi irományok, 1910. XLVI. kötet • 1138-1159. sz.
Irományszámok - 1910-1153. Törvényjavaslat a borzsavölgyi gazdasági vasút engedélyezéséről szóló 1907. évi XLII.törvénycikk kiegészítése és módosítása tárgyában
Í153. szám. 129 két évi időtartam lejárta előtt, tényleg érvényesíteni is kívánta az államvasúti üzletkezelésbe vételre nézve még az engedélyezési alapfeltételek keretében szerzett iogát, indokul 'azt hozván fel, hogy a mindinkább szaporodó üzemi kiadások emelkedése folytán befektetési tőkéjének kamatozása nemcsak hogy évről-évre csökken, hanem az 1913. év első hét hónapjának a beadványa benyújtásakor már ismert üzemi eredményei mintegy 54.026 K üzemi deficitre engednek következtetni. Ugyanezen beadványában hangsúlyozta a vasúttársaság azt is, hogy — miután ezidőszerint általános érvénnyel csakis a bruttó szállítási bevételek feles osztásán alapuló üzletkezelósi feltótelek mellett szoktak a helyi érdekű vasutak engedélyeztetni, — ennélfogva a borzsavölgyi gazdasági vasút részére is az annak idején megállapított engedélyezési kikötések ellenében a feles osztású üzletkezelési szabványt igényli. Beadványában azonban a társaság alternatív javaslatot is tett vasutjának továbbra való önálló üzemben tartására, illetőleg az államvasuti üzletkezelésre vonatkozó opció-jogról való lemondásra nézve, tüzetesen előadván azon feltóteleket, melyek mellett erre hajlandó. Mielőtt a társaságnak az önálló üzem fentartása ellenében előterjesztett javaslatát érdemleges tárgyalás alá \ ettem volna, mindenekelőtt tüzetes tanulmányokat eszközöltettem a m. kir. államvasutak igazgatóságával abban az irányban, hogy minő terhekkel járna a m. kir államvasutakra nézve a társaság által szerzett joga alapján, kétségtelenül igényelhető államvasuti üzletkezelés, másrészt pedig tanulmány tárgyává tettem a társaság részéről önálló üzem esetére tett követeléseknek a m. kir. állam vasutakra irányuló pénzügyi kihatását is. A m. kir. államvasutak igazgatósága a gazdasági vasútnak 1913 évi október l-ig terjedő és az igazgatóság rendelkezésére bocsátott üzlet eredményei, valamint helyszíni tanulmányok és felvételek alapján a borzsavölgyi gazdasági vasút államvasuti üzletkezelóse esetén az évi kiadásokat minimálisan évi 512.000 K-ra, vagyis a kereken 110 km. hosszat tevő hálózat után pályakilométei'enként 4.655 K-ra számította Ez a valószínűségi alapon számított költség a tapasztalati adatokkal összehasonlítva sem mondható túlzottnak, ha tekintetbe vesszük, hogy az 1910—1913 közt lefolyt három üzletóvben a körülbelül hasonló jellegű szatmár-erdődi keskenyvágányú helyi érdekű vasútnál a m. kir. államvasutak kiadásai átlagosan pályakilométerenként 6.562 K-ra, a nagykároly — somkúti vasútnál 3.529 K-ra, a szatmár—bikszádi vasútnál 6.945 K-ra rúgtak. A gazdasági vasút várható Összbevételeinek egy évi értéke az eddigi üzleteredmények alapján, másrészt számba véve a kilátásba vett s azóta foganatosított díjszabásemelést, feltételezve továbbá az évenkénti természetes szaporulatot, összesen évi 648.000 K-val irányozható elő. Ehhez képest tehát a m. kir. államvasutak a bruttó bevételek feles osztása mellett 324.000, illetve 40—60%-os osztás mellett 388.000 K bevételi részesedóst kapnának, mely a beregszász —dolhai 67 km.-nyi vonalon naponta mindkét irányban közlekedő egy-egy postakocsi szállításáért fizetendő 5.000 K költség hozzáadásával 329.000 K-ra illetőleg 393.000 K-ra emelkednék. Minthogy pedig a fentiek szerint a vasút üzletének kezelése az állam vasutakra évente kereken 512.000 K kiadást róna, ennélfogva az államvasutaknak effektív évi vesztesége a bevételek feles osztása mellett 512.000—329.000 = Képv. iromány. 1910—1915. XLVI. kötet. 17
