Képviselőházi irományok, 1910. XLVI. kötet • 1138-1159. sz.

Irományszámok - 1910-1139. Törvényjavaslat a törvényhatósági választói jogról

8 1139. szám. II. Részletes indokolás. Az 1. §-hoz. Az általános indokolásban már volt szerencsém reámutatni arra, hogy a törvényhatósági választói jog ideiglenes szabályozásának legcélszerűbb módja, ha a végleges rendezésig a mai jogállapot marad érvényben. Útját vágja ez minden gyakorlati nehézségnek, mert semmi olyan eljárást nem tesz szükségessé, amelyet az eddigi jogszabályok nem ismernek. Erre az indokra támaszkodik az 1. §. első bekezdése, amely szerint a vármegjrei ós a városi törvényhatóságokban a törvényhatósági választói jogosultság az 1886: XXI. t.-c. alapján bírálandó el. E bekezdés mondja ki azt is, hogy az 1915. évben azok lesznek törvényhatósági választók, akik az illető törvényhatóságban az országgyűlési képviselőválasztók 1914. évre érvényes névjegyzékébe felvétettek. E rendelkezés indokát az indokolás általános részében volt szerencsém előadni. Az 1886: XXII. t.-c. 165. §-ában megjelölt kiváltságos helvzetű rendezett tanácsú városokban a képviselőtestületi tagválasztói jogot a törvényhatósági bizottsági tagok választására jogosultak gyakorolják. Az okszerűség tehát azt követeli, hogy az átmeneti állapot alatt se zavartassák meg az önkormányzati választói jogosultság tekintetében a törvényhatóságok és e rendezett tanácsú városok között eddig fennállott összhang. Ezt a célt szolgálja az 1. §. második bekezdése, amely az első bekezdésben foglalt rendelkezéseket az ilyen rendezett tanácsú városokra is kiterjeszti. A 2 §-hoz. A 2. §. szerint Budapest székesfővárosban a választókópességre szintén az eddigi jogállapot marad irányadó, de az 1915. évben a székesfővárosban is azokat illetné meg a törvényhatósági választói jog, akik a képviselőválasztók 1914. évre érvényes névjegyzékébe fel vannak véve. Ez a rendelkezés az indokolás általános részében előadott érveken nyugszik. Azonban a Budapest székesfőváros és a többi törvényhatóság között az önkormányzati választói jog tekintetében ezidőszerint fennálló különbség kötelességemmé teszi, hogy a törvényjavaslatnak ezt a rendelkezését ezen a helyen külön magyarázattal kísérjem. Mindenekelőtt ki kell emelnem, hogy míg a többi törvényhatóságokban és a kiváltságos helyzetű r. t. városokban az 1886 : XXI. t.-c. 31. §-a szerint azok a választók, akik az országgyűlési képviselőválasztásra jogosultaknak azon évre érvényes állandó névjegyzékébe felvétettek, Budapest székesfővárosban — az 1872 : XXXVI. t.-c. 24. §-a szerint, — »választó az a honpolgár, aki országgyűlési képviselő választói joggal bír, ha írni s olvasni tud s a fővárosban két óv óta állandóan lakik « A törvény eme rendelkezésének értelme nem áll minden kétségen felül, és jelentheti azt is, hogy Budapesten törvényhatósági választó lehet az is, aki a képviselőválasztók névjegyzékébe felvéve nincs, ha a választók külön összeírásakor kimutatja, hogy rendelkezik azokkal a kellékekkel, amelyek