Képviselőházi irományok, 1910. XLV. kötet • 1109-1137. sz.

Irományszámok - 1910-1109. Jelentése gróf Tisza István m. kir. ministerelnöknek a háború esetére szóló kivételes hatalom igénybevételéről

132 1109. szám. A m. kir. helügyiniriister 8200/1914. B. M. eln. szánni körrendelete. A nyilvános helyeken és alkalomakkor használható jelvények színeinek szabályozása. Valamennyi törvényhatóságnak. Történelmi idők jelensége az a hazafias lelkesedés, amely egyetlen magasztos érzésben egyesíti az állam minden polgárát. A közös veszély fölismerésére elsimult minden ellentét. Az állam minden pol­gára eggyé forrt érzésben és akaratban a trón és a haza védelmére. Mindenki egy­értelmű áldozatkészséggel ajánlja fel életét és vagyonát a haza oltárára és nem sza­vakban, hanem maradandó cselekedetekben adja bizonyságát annak, hogy boldogu­lását csak ebben a hazában akarja keresni és feltalálni. A hazaszeretetnek ez a magasztos megnyilvánulása és az egységes állameszmé­nek ez az odaadással teljes elismerése kizárja még a lehetőségét is az olyan feltevés­nek, mintha e hazának az egyes nemzetiségek körébe tartozó fiai néprajzi jellegük külső kifejezésével, különösen pedig történelmi színeik és jelvényeik használásával az állam egységének megbontására törekednének, vagy hogy e jellegük kidomborí­tásával valamely idegen államhoz való ragaszkodásuknak és ezzel kapcsolatban a magyar államtól való idegenkedésüknek kívánnák jelét adni. Az állam fennhatóságát és területi épségét sértő ilyen viselkedést egy állam sem nézne el megtorlás nélkül. Viszont nincs ok arra, hogy az állam eltiltsa polgárainak egyes csoportjait olyan szinek használatától, amelyek az ő néprajzi jellegük kifeje­zéséül, hagyományaik és népszokásuk alapján alakultak ki és vétettek már a múltban alkalmazásba; feltéve mindig, hogy ama nemzetiségek az állameszme iránt köteles hűséggel nem jutnak ellentétbe. A magyar állam nemzetiségeinek a mai nagy időkben tanúsított hazafias visel­kedése tettekkel igazolja a magyar államhoz való feltétlen hűségüket és ragaszko­dásukat. Ilyen viszonyok közt nem volna helyénvaló továbbra is fenntartani az olyan szinek és jelvények használatára vonatkozó rendőri tilalmakat, amelyek egyes nem­zetiségek néprajzi jellegének feltüntetését célozzák, feltéve természetesen, hogy azok használata mellett — jelentőségéhez méltó módon és helyen — kifejezésre jut a magyar állameszme elismerése és tisztelete is. Ebből a hazafias viselkedésből kiindulva, kijelentem, hogy a magyar állam­ban élő nemzetiségek a történelmi hagyományaik és népszokásaik alap­ján tényleg kialakult nemzetiségi színeiket, amennyiben azok valamely idegen állam jelvényeivel nem azonosak, nyilvános helyeken és alkalmakkor akadálytalanul hasz­nálhatják, ha ugyanott és ugyanakkor a magyar nemzeti színeket legalább is egyenlő mértékben szintén alkalmazzák. Az ellenkező korábbi rendelkezések hatályukat vesztik. '; ­• •..•••• •• ••• '.«.'•. Budapest, 1914. évi november hó 7-én. Sándor János s. k v :..'.-.'", . .-. m. kir. belügyminister.

Next

/
Thumbnails
Contents