Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.
Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában
} 089. szám. .11 kozó változtatások megtörténtét lehetővé tenni, s egyszersmind elég időt adni a kormánynak arra, hogy azokat lelkiismeretesen elvégezze, csakis a javaslat szerinti módon lehet. Ezt az eljárást követte törvényhozásunk a bírósági, az állatorvosi, a pénztári ós számvevőségi szolgálat államosításánál is. Kétségtelen, hogy a kormánynak a jelenleg szolgáló vármegyei tisztviselők ilyeténkópen rendelkezési állapotba való helyezése kivételes hatalmat biztosít. De elvégre minden intézményt emberekre kell bízni és ezeknek az embereknek, hogy az intézmény működhessék, hatalmat kell adni a kezükbe. Félni attól, hogy a kormányra és a végrehajtó hatalmat kez-elő közegekre discrecionárius jogot bízzunk, nem egyéb, mint hogy az állami élet lehetőségót vonjuk kétségbe. A törvényjavaslat a közigazgatási tisztviselői kar megjavítását is célozza. Az erre szükséges intézkedésekre tehát meg kell adni a módot a végrehajtó hatalomnak, különben a törvény nem érhetné el ezt a célját. De magának a kormánynak is érdekében áll, hogy a közigazgatási tisztviselők ezen cseréjét minél hamarább befejezze, mert az átmeneti állapotot a közigazgatás menete nagy mértékben meg fogja érezni, az ebből származó hátrányokért ós nehézségekért pedig a kormány lesz felelős. A belügyminister úr bizottságunkban ki is jelentette, hogy a kinevezett tisztikar megszervezésével sietni fog, s azt lehetőleg a jövő évi országos választásokig befejezi. A javaslat szerint azok a tisztviselők, akik a rendelkezési állapot legfeljebb egy évi határideje alatt sem ki nem neveztetnek, sem végellátásban nem ró zesíttetnek, yagy akiknek állását másokkal véglegesen. betöltik, de még azok is, akik nem akarván állami szolgálatba lépni, kineveztetósüket nem fogadják el: szabályszerű elbánás alá fognak vonatni,, ami azt jelenti, \ hogy ezek a tisztviselők ugyanúgy érvényesíthetik nyugellátási igényeiket, mint hogyha a nyugdíjaztatás törvényszerű rendes előfeltételei rájuk nézve , \ bekövetkeztek volna. Ezen tisztviselők ellátási illetményeit a vármegyei nyugdíjalapok fogják I viselni és az államkincstár terhére csak azok ellátása fog esni, akik állami szolgálatba kineveztetnek és így állami tisztviselőkként mennek nyugdíjba. Bár ez a teher évről-évre apadni fog és néhány óv múlva teljesen megszűnik, mégis attól lehet félni, hogy a javaslat ezen intézkedése folytán egyes vármegyék addig igen nagy mértékben fognak megterheltetni. Ezért intézkedik a törvényjavaslat olyformán, hogy az e tekintetben esetleg mutatkozó hiány pótlására a vármegyei pótadó kulcsa az 1883. évi XV., illetőleg az 1912. évi L1X. t.-cikkben megállapított mertéken felül is felemelhető legyen, hogy továbbá a vármegye ezen célra a njmgdíj-alaptőkéjét is igénybe vehesse, végül, hogy méltánylást érdemlő esetekben a belügyminister egyes vármegyéknek ezen nyugdíjterhek fedezésére államsegélyt is adhasson. Mihelyt pedig a vármegyei nyugdíjalap a nyugdíjterhek alól felszabadul, azt a vármegye közjóléti intézményekre fordíthatja. A vármegye szabad rendelkezése alá visszakerült nyugdíjalap lehet talán az a mag, amelyből a vármegye szorosabb értelemben vett önkormányzata, közjóléti; működése kifejlődni és gyarapodni fog. • A kinevezendő közigazgatási alkalmazottak teljesen az állami alkalmazottakra fennálló jogszabályok érvénye alá fugnak jutni. A vármegyei tisztviselőkre nézve az állami tisztviselőkkel szemben az 1912. évi LVII. t.-cikk bizonyos speciális előnyöket teremtett meg, a fizetési osztálynak megfelelő illetményen felül élvezett szolgálati, működési ós képesítési pótlókok alakja-.
