Képviselőházi irományok, 1910. XLIII. kötet • 1089-1094., CCVII-CCXXII. sz.

Irományszámok - 1910-1089. A képviselőház közigazgatási és pénzügyi bizottságának jelentése a vármegyei közigazgatási alkalmazottak kinevezéséről, - és a vármegyei közigazgatási alkalmazottak lényegesebb személyi és szolgálati viszonyairól, - és a vármegyei közigazgatásról szóló 1062., 1063. és 1064. számú belügyministeri törvényjavaslatok tárgyában

} 089. szám. .11 kozó változtatások megtörténtét lehetővé tenni, s egyszersmind elég időt adni a kormánynak arra, hogy azokat lelkiismeretesen elvégezze, csakis a javas­lat szerinti módon lehet. Ezt az eljárást követte törvényhozásunk a bírósági, az állatorvosi, a pénztári ós számvevőségi szolgálat államosításánál is. Kétségtelen, hogy a kormánynak a jelenleg szolgáló vármegyei tisztvi­selők ilyeténkópen rendelkezési állapotba való helyezése kivételes hatalmat biztosít. De elvégre minden intézményt emberekre kell bízni és ezeknek az embereknek, hogy az intézmény működhessék, hatalmat kell adni a kezükbe. Félni attól, hogy a kormányra és a végrehajtó hatalmat kez-elő közegekre discrecionárius jogot bízzunk, nem egyéb, mint hogy az állami élet lehető­ségót vonjuk kétségbe. A törvényjavaslat a közigazgatási tisztviselői kar megjavítását is célozza. Az erre szükséges intézkedésekre tehát meg kell adni a módot a végrehajtó hatalomnak, különben a törvény nem érhetné el ezt a célját. De magának a kormánynak is érdekében áll, hogy a közigazgatási tiszt­viselők ezen cseréjét minél hamarább befejezze, mert az átmeneti állapotot a közigazgatás menete nagy mértékben meg fogja érezni, az ebből szár­mazó hátrányokért ós nehézségekért pedig a kormány lesz felelős. A belügy­minister úr bizottságunkban ki is jelentette, hogy a kinevezett tisztikar megszervezésével sietni fog, s azt lehetőleg a jövő évi országos választásokig befejezi. A javaslat szerint azok a tisztviselők, akik a rendelkezési állapot leg­feljebb egy évi határideje alatt sem ki nem neveztetnek, sem végellátásban nem ró zesíttetnek, yagy akiknek állását másokkal véglegesen. betöltik, de még azok is, akik nem akarván állami szolgálatba lépni, kineveztetósüket nem fogadják el: szabályszerű elbánás alá fognak vonatni,, ami azt jelenti, \ hogy ezek a tisztviselők ugyanúgy érvényesíthetik nyugellátási igényeiket, mint hogyha a nyugdíjaztatás törvényszerű rendes előfeltételei rájuk nézve , \ bekövetkeztek volna. Ezen tisztviselők ellátási illetményeit a vármegyei nyugdíjalapok fogják I viselni és az államkincstár terhére csak azok ellátása fog esni, akik állami szolgálatba kineveztetnek és így állami tisztviselőkként mennek nyugdíjba. Bár ez a teher évről-évre apadni fog és néhány óv múlva teljesen meg­szűnik, mégis attól lehet félni, hogy a javaslat ezen intézkedése folytán egyes vármegyék addig igen nagy mértékben fognak megterheltetni. Ezért intéz­kedik a törvényjavaslat olyformán, hogy az e tekintetben esetleg mutatkozó hiány pótlására a vármegyei pótadó kulcsa az 1883. évi XV., illetőleg az 1912. évi L1X. t.-cikkben megállapított mertéken felül is felemelhető legyen, hogy továbbá a vármegye ezen célra a njmgdíj-alaptőkéjét is igénybe ve­hesse, végül, hogy méltánylást érdemlő esetekben a belügyminister egyes vármegyéknek ezen nyugdíjterhek fedezésére államsegélyt is adhasson. Mihelyt pedig a vármegyei nyugdíjalap a nyugdíjterhek alól felszabadul, azt a vármegye közjóléti intézményekre fordíthatja. A vármegye szabad rendel­kezése alá visszakerült nyugdíjalap lehet talán az a mag, amelyből a vár­megye szorosabb értelemben vett önkormányzata, közjóléti; működése kifej­lődni és gyarapodni fog. • A kinevezendő közigazgatási alkalmazottak teljesen az állami alkalma­zottakra fennálló jogszabályok érvénye alá fugnak jutni. A vármegyei tiszt­viselőkre nézve az állami tisztviselőkkel szemben az 1912. évi LVII. t.-cikk bizonyos speciális előnyöket teremtett meg, a fizetési osztálynak megfelelő illetményen felül élvezett szolgálati, működési ós képesítési pótlókok alakja-.

Next

/
Thumbnails
Contents