Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1085. A pénzügyi bizottság jelentése "A szeszadóra vonatkozó némely törvényes határozmánynak módosítása tárgyában" szóló 1079. számú törvényjavaslatról

532 1085. szám. 457.633 hl.-t teszen, holott már 150—200.000 hl. készlet is teljesen fedezné a szükségletet A törvényjavaslat ezen segíteni kíván azon intézkedés által, hogy az ipari szeszfőzdék részére egy 450.000 hl.-res kiszállítási összkeretet állapít meg, ebből 150.940 hl. törzskontingens az 1914—1915. évre, a többi pedig cxkontingens és ezt az ipari szeszgyárak között az 1912—1913. évi termelésük szerint arányosan osztja fel, mi által az ipari szeszfőzdék is egy biztos szilárd alapot nyernek. A mezőgazdasági szeszgyárak kontingense pedig jelenleg 658.000 hl. Megállapítja azonkívül a feltóteleket, melyek mellett a cukoripar saját melasz feldolgozására szeszgyárat létesíthet, valamint biztosítja azon szeszgyárak kártalanítását (10. §.), melyek 1912—13. évben még nem vehették igénybe teljes mérvben új berendezéseiket ós így termelésükkel visszamaradtak. A 10. §. felhatalmazza a pénzügyministert a kontingenssel nem bíró ipari szeszgyáraknak egyezség útján való beváltására és megállapítja az átvételi feltóteleket. Ezen beváltott kiszállítási keret azonban, amíg 38.000 hl.-t meg nem haladt, azon ipari szeszgyárak között osztandó fel kontingensük arányában, kik ezen kártalanítási és megváltási célra előirt járulókot kontingensük után rendesen fizetik ós erre való jogosultságukat előre bejelentik. A 11. és 12. §. biztosítja a pénzügyminister részére a kisajátítási jogot egyes ipari szeszgyárakra ós részletesen megállapítja a feltóteleket. Miután azonban ezen kisajátítási jog kimondása ós ily módon való szabályozása az ipari szesztermelők körében aggodalmakat okoz, a pénzügyi bizottság az ipari szesztermelők érdekeinek nagyobb megvédése céljából javasolja a 11. §. első bekezdését következőképen módosítani: 11. §. 'Ha a fogyasztás, a kincstár vagy az ipar érdekében kívánatos áralakulás azt indokolttá teszi, a pénzügyminister, a ministertanács hozzájárulásával egyes ipari szeszfőzdék kisajátítását rendelheti el.« Valamint a 11. §. 3-ik bekezdését a megváltási összeg kifizetése tekintetében, következőképen megváltoztatni: »Kisajátítási árként az utolsó 7 naptári év időtartamába eső és a 2 legrosszabb naptári évnek kihagyásával fenmaradó 5 naptári év átlagos tiszta jövedelmének megfelelő évjáradék fizetendő, mely járadék azonban é^-f^/o-os alapon való tőkésítés mellett a kincstár által bármikor megváltható. S a fizetendő évjáradék jogerős megállapításának napjától számított 3 éven belül feltétlenül megváltható. Az utolsó 5 éven belül foganatosított beruházások tényleges költségeinek 4°/o-os kamata, amennyiben ez a kisajátítás alapjául szolgáló átlagos tiszta jövedelemben még teljes mértékben kifejezésre nem jutott, a fentiek szerint megállapított járadékhoz hozzáadandó.« A megváltás költségei részben á kontingenssel biró ipari szeszgyárak hozzájárulása, részben a mezőgazdasági szeszgyáraknak 1899. évi XXIV. t.-c. 1. §-ában engedélyezett jutalomnak felerésze által fedeztetik. A 13. §. kiköti, hogy úgy az 1908. évi XXVIII. t.-c. 85. §-a 1. pontja szerint már létező 12.500 hl. kontingens, valamint az 1915—1916. évi 10.000 hl. ós 1916—1917. évre ós 1917-1918. évekre eső 5.000—5.000 hl. szeszkontingensemelós, újonnan keletkező mezőgazdasági szeszfőzdék rószeltetésóre fordítandók. Miután ezen törvényjavaslat a mezőgazdasági ós ipari szeszgyárak érdé-