Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1059. Törvényjavaslat a becsület védelméről

1059. szám. 45 e §. úgy dönti el, hogy ez a jog — amennyiben állami, törvényhatósági vagy községi hatóság, vagy pedig állami, törvényhatósági vagy községi szolgálatban álló közhivatalnok a sértett — egyedül és kizárólag a sértettnek felettes, ilyennek hiányában pedig felügyelő hatóságát illeti meg. Ez az állásfoglalás az államigazgatási szolgálati viszonynak nélkülözhetetlen követelménye. Az ugyanis, akiről az említett vonatkozású diffamáló tényt állították, saját maga nem bírálhatja el, van-e helye amiatt bűnvádi eljárásnak vagy nincs. A hatóság, a közhivatalnok lehet túlérzékeny, lehet érzéketlen. Lehet, hogy fél a valóság bizonyításától. Eshetőleg oly hivatali tényt visz nyilvánosságra, amellyel államérdeket veszélyeztet vagy károsít. A mérlegelést megnyugvással csak felettes, illetőleg felügyelő hatóságra lehet bízni, amelyik különben fegyelmi eljárást is indíthat vagy kezdeményezhet. 3. E §. fentartja a Btk. 270. §. második bekezdésében foglalt azt a különleges rendelkezést, mely szerint magyar kir. miniszter vagy cs. ós kir. közös miniszter ellen elkövetett fentebb körülírt minőségű rágalmazás vagy beosületsértési ügyre maga a sértett miniszter adja meg a felhatalmazást. Arról az esetről, ha a miniszter e közszolgálata idejében nem adott felhatalmazást, a törvényjavaslat 10. §-a rendelkezik. 4. A Btk. 271. §-ában foglalt rendelkezésben sajátos, hogy oly tényállítás esetében, amely csupán a nyilvánosság hiányában nem esik a Btk. 258. §-a alá, a bűncselekmény üldözéséhez nem szükséges a miniszteri felhatalmazás, holott a 270. §. nem tartalmazza ezt a korlátozást. Eszerint ma a jogállapot az, hogy a 271. §. alá eső sértettnek felügyeleti hatóságát — ellenére a törvény célzatának — szűkebb terjedelemben illeti meg a felhatalmazás megadásának joga, mint más sértett felettes hatóságát. A törvényjavaslat ezt az ellenmondást megszünteti. 5. A Btk. 271. §-a kizárólag az igazságügyminiszter főfelügyelete alatt álló bíróságok felől rendelkezik. A törvényjavaslat analóg rendelkezést tartalmaz a többi külön bíróságok tekintetében. 6. A törvényjavaslat nem dönti el, hogy a 9.|,§. első bekezdésének 5. pontja esetében melyik fokú felettes vagy felügyelő hatóság adja meg a felhatalmazást. Ebből következik, hogy bármelyik megadhatja. A felsőbb felettes hatóság természetesen magához vonhatja a döntést, sőt előre általánosságban is rendelkezhetik afelől, hogy a felhatalmazás megadásának joga kit illet meg. 7. A Btk. egyáltalában nem nyújt útmutatást afelől, hogy a felhatalmazásra jogosult mily elvek szerint gyakorolja e jogot. Valóban ellenkeznék az intézmény természetével, ha a törvény bármik ép korlátozná a felettes hatóságot abban, hogy a konkrét esetet legjobb belátása szerint méltassa. A törvényjavaslat egyedüli irányításkép azt a rendelkezést tartalmazza, hogy oly esetben, mikor a sértett a felhatalmazás megadását kívánja, a felhatalmazást csak akkor kell megtagadni, mikor annak megadása közérdekbe ütköznék. Ezzel teljes mórtékben kifejezésre jut a felhatalmazás intézményének rendeltetése és alapjellege. A 10—11. §-lios. 1. A Btk. 270. §-ának abból a rendelkezéséből, hogy magyar kir. miniszter vagy cs. ós kir. közös miniszter ellen hivatásuk gyakorlására vonat-