Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1079. Törvényjavaslat a szeszadóra vonatkozó némely törvényes határzmánynak módosítása tárgyában

1079. szám. 477 ugyanis a javaslat 3. §-a értelmében a kiszállítási keretek megállapításánál nem 1912/1913-ik évi termelésük, hanem a velük létesített megegyezés szerint általuk egy-egy termelési időszakban állandóan termelhető alkoholmenynyiség képezi s minthogy az alkoholmennyiség megállapítása összes beruházásaik figyelembevétele mellett történt, kártalanításra ön Is ónt érthetőleg nem lehet igényük. Ámde úgy e szeszfőzdéket, mint a kontingenssel nem bíró többi ipari szeszfőzdéket illetőleg lehetőséget ad a javaslat 10. § -a arra, hogy üzemükkel teljesen felhagyva, ezért teljes megváltást vehessenek igénybe. A kártalanítás és megváltás a kincstárra terhet nem ró, mert az ebbeli költségek a mezőgazdasági szeszfőzdék számára az 1899. évi XXIV. t.-cikk alapján engedélyezett termelési jutalmakból, valamint a kontingenssel bíró ipari szeszfőzdék hozzájárulásából nyernek fedezetet, mely hozzájárulás fejében a megváltott szeszfőzdék kerete, amennyiben az 38.000 hektolitert, meg nem halad, az illető ipari szeszfőzdék között hozzájárulásuk arányában felosztásra fog kerülni. E mennyiség egynegyedrésze erejéig a sajtolt élesztőt termelő ipari szeszfőzdék részére előjog biztosíttatott oly célból, hogy azok a sajtolt élesztőnek megfelelő mennyiségben való előállíthatása érdekében abba a helyzetbe kerülbessenek, hogy termelésüket ne legyenek kénytelenek csökkenteni A megváltott szeszfőzdék keretének 38.000 hektolitert meghaladó részével az összkeret kisebbedik, mi a mezőgazdasági szeszfőzdék előnyére válik. Mint fentebb említettem, a termelés megszorítására szolgáló eszközként a javaslat a kiszállítás korlátozását alkalmazza. A javaslat azért választja ezt a módozatot, mert ilykópen a szeszfőzdének nagyobb mozgási szabadsága marad s üzemének beosztásában s vitelében feszélyezve nincsen. Nehogy azonban a termelésnek ily módon való. szabályozása a fogyasztás, a kincstár vagy az ipar érdekében káros áralakulásokra vezessen s egyáltalában oly célból, nehogy a törvényjavaslatnak a fentiekben kifejtett s a szesztermelésnek közérdekben való szabályozását szem előtt tartó rendelkezései a közérdekkel még nem egyeztethető irányzatok szolgálatára legyenek felhasználhatók: a javaslat 11. §-a felhatalmazást ad arra, hogy egyes ipari szeszfőzdék kisajátíthatok legyenek. A kisajátítás alkalmazásának lehetősége az e javaslat által célba vett rendezés állandóságának biztosítása érdekében feltétlenül szükséges s a javaslatnak erre irányuló intézkedése egyikét képezi azoknak az alapoknak is, melyeken a szeszadóztatás végleges rendezése a jövőben, amikor annak szüksége fog mutatkozni, foganatba lesz vehető. A kisajátítási ár megállapítása körül támasztható vitás kérdések eldöntését a javaslat 12. §-a a bírói jogkörbe utalja. A 13., 14. ós 15. §-ok a mezőgazdasági szeszfőzdékre vonatkoznak. A 13. §. az újonnan keletkező ilyen szeszfőzdéknek kontingenssel, az eddiginél nagyobb számban történhető részesítése iránt megfelelően intézkedik, ami első, kézzel fogható megnyilvánulása a törvényjavaslat ama hatásának, hogy az a mezőgazdasági szesztermelésnek a jövőben való fokozását teszi lehetővé. A 14. §. a kontingensre vonatkozó törvényes rendelkezéseinknek egy hiányát van hivatva pótolni, amidőn szabályozza azt, hogy ha valamely kontingensben részesített új mezőgazdasági szeszfőzde előre nem látott s elháríthatatlan körülmények folytán a kellő időre üzembehelyezhető nem volt, az üzembehelyezés határideje megfelelően meghosszabbítható legyen. A javaslat 15. §-ában foglalt rendelkezés a túltermelés megakadályo-