Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1078. Törvényjavaslat a törvénykezési illetékről

\ 1078. szám. 455 a rendelkezés, mert megakadályozza, hogy egy követelés miatt egy keresettel többek ellen vagy többek részéről folyamatba tett perben ha a bíróság több ítélettel dönt, vagy a per a felek egyikével szemben ítélettel, másikával szemben egyezséggel nyer befejezést, a felek többszörös illetéklerovással terheltessenek. 63. §. Az első bekezdés alatt felvett rendelkezés az 1894. évi XXVI. t.-c. 22. §-ából van átvéve, bővebb indokolást nem igényel; a rendelkezés a fellebbviteli beadványokon lerovandó illeték beadványi illeték minőségéből folyik, alkalmas az alaptalan fellebbezések korlátozására. A második bekezdés alatti intézkedés indokolása már az 57. §-nál elő van adva. 64. §. E szakasz rendelkezése abban leli indokát, hogy a felebbezési beadványoknál az illeték mérve tekintetében nem a per tárgyának értéke, hanem a fellebbezés tárgyának értéke irányadó, vagyis az az érték, amelyre nézve a felsőbíróság működése igénybe vétetik. E szakaszba felvett rendelkezés nélkül ez az elv nem lenne megvalósítható s könnyen kifejlődhetnék az a gyakorlat, hogy a nagyobb fellebbezési illeték elkerülése céljából esak később, a fellebbezési tárgyalás során emeltetnék fel a kérelem tárgya. 65. §. A szakasz az 1894. évi XXVI. t.-c. 21. §-ának azt a helyesnek felismert rendelkezését tartja fenn, hogy a helytelenül elnevezett fellebbviteli beadvány illetéke aszerint jár, amint a beadványt a bíróság minősíti; ki van egészítve, azonban a rendelkezés azokkal az intézkedésekkel, amelyek ilyen esetekben az illeték pótlása, illetőleg visszautalása szempontjából szükségesek. 65. §. Az 1894. évi XXVI. t.-c-ben foglalt rendelkezést tartalmaz a javaslat ezen szakasza, azonban határozottabb szövegezéssel s világosan intézkedik a tekintetben is, hogy ilyen esetekben milyen illeték lerovásának van helye. 67. §. Arra az esetre nézve tartalmaz rendelkezést, ha az eljárás, illetőleg a per tárgyának értéke sem a bíróság által nincs megállapítva, sem azt a fél be nem jelentette, mely esetben az illetékek annak az értéknek megfelelően rovandók le, melyet a javaslat 34. §-a megállapít. Szükséges ez a rendelkezés, mert különben nincsen olyan értékmérő, mely a lerovandó illetékek mórvét szabályozná. Hogy ilyen esetekben az érték utólagos megállapítása esetén visszatérítésnek nincsen helye, az egészen természetes, mert a maga-