Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.
Irományszámok - 1910-1059. Törvényjavaslat a becsület védelméről
1059. szám. 37 teljesen a gyakorlatban az a felfogás, hogy a valóság bizonyításának a Btk. 263. és 264. §-ában foglalt korlátai egyáltalában nem irányadók e §. esetében. Viszont a 85. számú teljes-ülósi határozatban ismét összeköttetésbe hozta a kir. Kúria a 260. §. alá eső vétséget a rágalmazásnak rendes eseteivel, kijelentve, hogy a 270. §. 2. pontjában és a 22. számú teljes-ülési határozatban kifejezett azt a szabályt, amely szerint a bűnvádi eljárás a közhivatalnok ellen hivatali kötelességére vonatkozólag állított oly tény miatt, amely valóság esetében bűnvádi vagy fegyelmi büntetést vonna maga után, hivatalból, de csak felhatalmazás folytán indítandó meg, akkor is alkalmazni kell, ha a 260. §. alá eső rágalmazás esete forog fen. Nincs egyöntetűség a bűncselekmény intencionális eleme tekintetében sem. Egyik felfogás szerint a 260. §. alá eső. vétség szándékos bűncselekmény és pedig a szándók abban a tudatban rejlik, hogy a feljelentett tény alkalmas büntető eljárás megindítására, a tettes azonban nem akarja egyenesen és határozottan ezt az eredményt előidézni, hanem csak tudja, hogy az okvetetlen beálló hátrány esetleg ártatlan egyént sújthat; úgy, hogy itt a szándék tulajdonkópen mint dolus eventualis jelentkezik. A másik felfogás pedig gondatlansági bűncselekmónykóp fogja fel a vétséget és e szerint e §. alapján az a vádlott bűnös, aki mint feljelentő könnyelműen, felületesen, elhamarkodottan emelt vádat. 2. Meg kell állapítanom, hogy ezért a bizonytalanságért nem a Btk. javaslatának a szerzőjét terheli a felelősség. A törvényjavaslat a szóbanlóvő tény álladókról a hamis vád fejezetében félre nem ismerhető szabatossággal rendelkezett. »Vétséget követ el, aki a vád valótlanságát nem tudva, mást hatóság előtt bűncselekménnyel vagy fegyelmi vétséggel vádol.« Ez a rendelkezés — kitűnik a törvényjavaslatnak indokolásából is — ópoly párdarabja a tudatos hamis vádnak, amint a tudatos hamis tanuzás és eskü összetartozik a gondatlanságból elkövetett hamis tanuzással ós esküvel. A képviselőház igazságügyi bizottsága azonban törölte a törvényjavaslatnak a gondatlan hamis vádra vonatkozó rendelkezését és ezt a XVII. fejezetbe felvett mai 260. §-szal pótolta, ami meg nem változtatta, de a törvény gyakorlati alkalmazói előtt elhomályosította a bűncselekmény benső természetét. VI. A Btk. 278. §-a szerint a holtak ellen elkövetett rágalmazást és becsületsértést a Btk. XVII. fejezetének szabályai szerint kell büntetni. Ez a rendelkezés nem juttatja világosan kifejezésre azt a tisztultabb felfogást, hogy mikor meghalt ember felől állítanak vagy híresztelnek valamely tényt vagy használnak valamely kifejezést, vagy ha meghalt ember ellen követnek el meggyalázó cselekményt, nem a megholtnak a becsülete szenved sérelmet, hanem a megholt emlékének tisztelete által érdekelt személyek kegyeletérzése, sőt bizonyos mértékig ezeknek a becsülete. De indokolt az önálló szabályozás azért is, mert a kegyeletórzósnek nem lehet minden vonatkozásban ugyanazt a védelmet nyújtani, aminőt a becsület élvez. VII. A mai pénz- és hitelgazdaságra alapított forgalomban a vagyoncél elérése és az elérhetőség foka a vagyon felől rendelkezőnek nem csupán, sőt nem is elsősorban személyes értékétől, hanem attól a bizalomtól függ, amelylyel a nagyközönség a vagyon felől rendelkezőnek vagyoni teljesítő-képessége és teljesítő-készsége iránt viseltetik. Hiteles becsület, hitelképesség és becsület nem függenek össze szükség--