Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.
Irományszámok - 1910-1078. Törvényjavaslat a törvénykezési illetékről
428 1078. szám. A törvénykezési illetékek lerovása tekintetében leginkább két rendszer jöhet figyelembe. Az egyik a most érvényben levő egyes illetékrendszer, amelynél egyes bírói határozatok kivételével a bírói cselekmények után nem követel a kincstár közvetlenül illetéket, ellenben az eljárás során előforduló összes iratokat kisebb-nagyobb- összegű, bélyegben lerovandó illetékkel terheli meg. A másik az átalányrendszer, melynél viszont általában a bírói cselekmények után fizetendő az illeték megállapított mérvek szerint, ellenben az eljárás során felmerülő iratok után a kincstár semmiféle illetéket nem követel. Nem lehet tagadni, hogy ez az utóbbi, vagyis az átalányrendszer jobban megfelel az illeték természetének, amennyiben a megállapított összegeket a bíróság működésével hozza szorosabb összefüggésbe, míg az előbb említett bélyegadórendszer a bíróság egyes határozatainak kivételével nem a bíróság munkájának teljesítése alkalmával követeli a meghatározott illetéket, hanem evvel az eljárás során felmerült iratokat terheli meg s ilyen közvetett úton szedi be a bíróság működéséért járó ellenszolgáltatást. Tagadhatatlan az is, hogy a felekre nézve kényelmesebb az átalányrendszer, főleg a tiszta átalányrendszer, amennyiben a tiszta átalányrendszernól mindig előzetes kiszabás alapján tartoznak befizetni a járó összeget, így ki van zárva a felekre nézve akár a tévedés, akár a vétlen mulasztás eshetősége s ezen eshetőség hátrányos következményeinek alkalmazása. Ennek a rendszernek a behozatalát azonban ezúttal javaslatba nem hozhatom, mert egyrészt annak a kiszámításánál, hogy egyes perekben illeték címén a kincstárnak mennyi a mostani bevétele, statisztikai adatok hiányában csak feltevésekre vagyok utalva, másrészt ez a rendszer a pénzügyi kincstárra hátrányos, a bíróságokra nézve pedig igen terhes lenne. Mint említettem, a statisztikai adatok hiánya folytán nem vagyok abban a helyzetben, hogy akár egyes perekben, akár az egész törvénykezési eljárásban ma meglevő illetékbevételt csak megközelítő pontossággal is megállapíthassam, enélkül pedig olyan más rendszerre való áttérést, amelynél az illetékeket a pertárgyak értékének alapulvétele mellett bizonyos átalányösszegekben kell beszolgáltatni, megnyugvással javaslatba nem hozhatok. Ilyen kísérletezés mellett a kincstár könnyen abba a hátrányos helyzetbe kerülhetne, hogy a pontos ós megbízható statisztikai adatokon nem nyugvó új lerovási rendszer mellett nem kapná meg a törvénykezési illeték címén most élvezett bevételt, vagy ennek az elkerülése céljából olyan magas illetéktételek alkalmazását lennék kénytelen javaslatba hozni, hogy az illetékköteles felek lennének aránytalanul magas közszolgáltatással megterhelve. Arra a bevételre pedig, amelyet a pénzügyi kincstár a törvénykezési illetékekből élvez, elengedhetetlen szüksége van, mert az igazságszolgáltatás terén, valamint minden más téren felmerülő reformokkal egybekötött kiadások s a fejlődő élet követelményeivel karöltve járó igények kielégítésére szükséges összegek csak úgy nyerhetnek fedezetet, ha a kincstár meglevő bevételét kétes eredményű kísérletekkel nem veszélyeztetjük. A most meglevő bevételt a kincstár részére sokkal inkább képesek vagyunk a mai lerovási rendszer mellett biztosítani, sőt a kényszerítő helyzet folytán ezt a bevételt némileg fokozni, mert jobban meg tudjuk állapítani azt a mértéket, amelyet alkalmaznunk kell, hogy az elmaradó iratok illetékének elvesztése által felmerülő bevételcsökkenést pótolhassuk, sőt az e címen eddig élvezett bevételt mérsékelten emelhessük is. Igen nagy terhet képezne a tiszta átalányrendszer behozatala a bírósági személyzetre nézve, mert ennek a rendszernek a megvalósítása csak úgy
