Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1075. Törvényjavaslat a török beviteli értékvámok felemeléséhez való hozzájárulásról

1075. szám. 367 Melléklet as 1075. számú irományhoz. Indokolás n török beviteli értékvámok felemeléséhez való hozzájárulásról szóló törvényjavaslathoz. Az 1907. évi április hó 25-én a török külügyminister és a nagyhatalmaknak Konstantinápolyban székelő nagykövetei által aláírt jegyzőkönyvben a nagyhatalmak hozzájárultak ahhoz, hogy a Törökországba behozatalra kerülő árúk után szedhető vámok a megállapodás életbelépésének napjától számított hót éven át az addigi 8°/o helyett, ll°/o-nyi magasságban legyenek megállapítva. Ezen hozzájárulás a vámkezelés ós vámszolgálat javítását célzó bizonyos kívánságok teljesítése, valamint némely más, az európai államok kivitelét érintő sérelem megszüntetése ellenében és oly határozott kikötéssel lett megadva, hogy a vámemelésből eredő vámjövedelemtöbblet kizárólag az akkori macedóniai reformakció költségeinek fedezésére fog fordíttatni. A vámemelés ügye ugyanekkor a magyar törvényhozást is foglalkoztatta, amennyiben az 1907. évi XXXII. törvénycikkel, ->a ministeriumnak az az intézkedése, mellyel hozzájárult ahhoz, hogy a Törökországban érvényben levő 8°/o-os beviteli órtókvámok 1907-ik évi június hó 25-ótől kezdve hét év tartamára ll°/o-ra felemeltessenek«, — jóváhagyatott (1. §.). Minthogy a vámemelésre nézve kikötött hét évi határidő már legközelebb lejár, a török kormány legutóbb oly kéréssel fordult a hatalmakhoz — és konstantinápolyi nagykövetünk útján hozzánk is, — hogy a hatalmak járuljanak hozzá a magasabb ll°/o-nyi órtókvámoknak továbbra is való fennmaradásához. Habár azon feltétel, amelyhez a hatalmak anuak idején hozzájárulásukat fűzték volt, hogy t. i. a vámjövedelem — többlet a három maczedoniai vilajet (Saloniki, Kossovo és Monastir) pénzügyi szükségletei fedezésére fordíttassók, az azóta lezajlott külpolitikai események folytán már meg van haladva, — a kormánynak mégis az a nézete, hogy nem volna indokolt Törökország kívánságának teljesítése elől elzárkózni. Törökország — általánosan ismert pénzügyi helyzete mellett — a 3°/o-nyi vámjövedelemtöbbletet nem nélkülözheti és kiviteli kereskedelmünknek is jól felfogott érdekében áll, hogy konszolidáltabb és az európai szinvonalat megközelítő viszonyok lótesíthetósére irányuló igyekezetében Törökországtól a szükséges anyagi •eszközöket ne tagadjuk meg; de a 1 l°/o-nyi órtókvám különben sem mond-