Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.
Irományszámok - 1910-1059. Törvényjavaslat a becsület védelméről
1059. szám. 29 Az életben ez a szótválasztás nem jelentkezik ily élesen és határozottan. A hírnévrontás ugyanis'— azonfelül, hogy csorbítja a személyiségnek kifelé való nyilatkozásait — a legtöbb esetben a lelki fájdalom érzését is felidézi a sértettben, viszont a szó vagy a tett, amely megbántja a becsületérzést, harmadik személy gondolatvilágában az esetek legtöbbjében a hírnevet is veszélyezteti. Ennek megfelelően a tételes jogok legtöbbje nem is viszi keresztül teljes merevséggel ós következetesen ezt a szétválasztást, ami abban nyer kifejezést, hogy a hírnévrontás bizonyos eseteit a becsületérzés megbántásának esetével unifikálják. A bűntettekről ós a vétségekről szóló 1878 : V. t.-c.-nek — Btk. — is ez az álláspontja. A Btk.-ben a 258. és a 261. §. tartalmazza a becsület ellen irányuló bűncselekmény két főtipusának meghatározását. A 258. §. értelmében rágalmazást követ el, aki többek jelenlétében vagy pedig több, habár nem együtt jelenlévő személy előtt oly tényt állít valakiről, amely valóság esetében az illető ellen büntető eljárás megindításának okát képezné, vagy azt a közmegvetésnek tenné ki. A 261. §. szerint pedig becsületsértésben válik bűnössé, aki más ellen meggyalázó kifejezést használ' vagy meggyalázó cselekményt követ el, feltéve, hogy a 258. §. esete nem forog fen. Teljesen magamévá teszem azt a lélektani megfigyelésen ós tapasztalati megfontoláson alapuló állásfoglalást, hogy a becsületértéknek oly megtámadása, amely adatokra utal, eseményeket és jelenségeket tár fel, sokkalta mélyebb ós maradandóbb nyomot hagy harmadik személy gondolatvilágában és ép ezért veszedelmesebb is, mint az egyszerű véleménynyilvánítás, amelyet a nyilatkozó tárgyilag nem alapozott meg. Azt is elfogadom, hogy a becsületnek oly megtámadása, amelynél akár a tettes szándóka, akár az eredmény szerint a becsületérzés megbántása prevaleál, még akkor is a becsületsértés fogalmi körébe tartozzék, ha nyilvánosan követték el azt. Hiszen a bíró a büntetés nemének és mértékének megállapításánál a sértésnek a hirnevet veszélyeztető hatását, úgyszintén a veszélyeztetés fokát mérlegelés alá veheti. Rá kell azonban mutatnom arra, hogy a bifurkációnak mai rendszere, amelyben a hírnévrontásnak is a 261. §. a törzsdeliktuma, a 258. §-nak az alkalmazása pedig kivételes eset, holott maga a 261. §. körülírása is túlszűk, egyrészt nem elégíti ki az élet igényeit, másrészt messze visszamaradt a vezttő kultúrállamok jogfelfogása mögött. II. 1. A Btk. 258. §-a egyedül az állítást nyilvánítja a rágalmazás elkövetési cselekedetének. Ámde állításnak csupán azt a nyilatkozatot lehet tekinteni, amely a nyilatkozónak saját tndomását adja elő, vagy úgy hangzik, mintha saját tudomást adna elő, ami mellett a bűncselekmény megállapítása szempontjából természetesen lényegtelen, hogy ily tudomás létezik és egyáltalában fenforoghat-e. Állítás lehet az eset körülményei szerint egy önmagában közönbös szó, valamely kérdésre »igen« vagy »nem« szóval adott válasz, akár pedig más nyilatkozatának kiegészítése. Állítás lehet az eset körülményéi szerint a feltételes alakban tett nyilatkozat is, ha t. i. a nyilatkozó olykép kivánja jellemezni a sértettet, mint akitől kitelik a feltétel megvalósítása, vagy pedig oíy helyzet áll előtérben, amelyben a féltétel megvalósulása várható. Nem tekinthető azonban állításnak az oly nyilatkozat, amelyben valaki:
