Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1058. Törvényjavaslat a hatóságok büntetőjogi védelméről

6 1058. szám. A Btk. ily irányban való kiegészítésének ós módosításának nem állhat útjában az az imént megindult törvényelőkészítő munka, amely új büntetőtörvény szerkesztését vallja feladatául. Egyfelől ugyanis az idevágó reformoknak javarésze annyira megérett, hogy szükségük úgyszólván köztudattá vált és különben is a novelláris megoldást az új kódex készítői is értékesíthetik, másfelől pedig az új kodifikáció szükségképen annyira szóles alapon indult meg, hogy törvényerőre emelkedése előreláthatólag hosszabb időt vesz igénybe. II. A fennálló jog és a bírói gyakorlat. 1. A Btk. 163. §-a védi a hatóságot az oly csoportosulással szemben, amelynek célja az, hogy a hatóságot erőszakkal vagy veszélyes fenyegetéssel hivatása gyakorlásában megakadályozza vagy valaminek elhatározására, valamely intézkedésre vagy valaminek elhagyására kényszerítse. Az erőszakoskodásnak a célzatos csoportosulásban megnyilvánuló előkészületi cselekménj'e a bevégzett bűncselekménnyel tehát egyenlő súlyú és ha az erőszakot vagy a veszélyes fenyegetést tettleg használták, ezt a körülményt a bíróság a büntetés kiszabásánál mérlegeli, eshetőleg pedig a halmazatra érvényes szabályokat alkalmazza. Az államólet működésének menetét közvetetlenül veszélyeztető s a közrendet is zavaró összegyülekezósnek ez a kriminalizálása az élet igényeit teljesen kielégítőnek bizonyult és a büntetési keret, amely halmazat esetén még tetemesen tágítható, kelJő módot nyújtott arra, hogy a súlyosabb természetű erőszakoskodást is megfelelően megtorolják. Gyakran érezték azonban a gyakorlatban annak a káros kihatását, hogy az oly csoportosulás, amelynek nem az a célja, hogy a hatóságot, hanem az, hogy a hatóságnak tagját vagy más közegét akadályozza meg akár erőszakkal, akár veszélyes fenyegetéssel hivatásának gyakorlásában, nem bűncselekmény. Holott tapasztalás szerint különösen azok, akik rendészeti vagy konkretizált államakaratot kikényszerítő tennivalók elvégezésére hivatottak és e minőségükben a néppel állandóan ós közvetetlenül érintkeznek, sokkal könnyebben ós sűrűbben találkoznak csoportos támadással, mint maga a hatóság. És a támadó fellépés, amely a kültelken cirkáló rendőr, a pusztán portyázó csendőr, az emberlakta helytől messze szolgáló vasúti őr vagy vadőr ellen irányul, már csak azért is fokozottan veszedelmes, mert ellene a megtámadott igen gyakran kizárólag önerejére van utalva. A Btk. 170. §-a a hatóság közege ellen való erőszakra irányuló szövetséget bűncselekménynek nyilvánítja. Már csak ezért is szembeötlő aránytalanság, hogy a Btk. nem kriminalizálta a hatóság közegét fenyegető erőszakoskodásra irányuló összegyülekezést. 2. A Btk. 163. és 165. §-a anyagának szétválasztása nem nyugszik elvi alapon és nem is szabatos. A 163. §. a hatóságot mint intézményt kívánja védeni. Ámde az egyéni hatóságnál az erőszak és a fenyegetés szenvedő alanya szükségkép egyazonos a hatóság gyakorlására hivatott fizikai személlyel, őt pedig a 165. §. is védi; a 165. §-ban a hatóság »hívatalnoka« alatt ugyanis a főszolgabírót, a főispánt, a vizsgálóbírót szintén kell érteni, mert különben az egyéni hatóságot gyakorló személy hivatalos eljárása alatt történő tettleges bántalmaztatása