Képviselőházi irományok, 1910. XLII. kötet • 1058-1088. sz.

Irományszámok - 1910-1058. Törvényjavaslat a hatóságok büntetőjogi védelméről

6 1058. szám. A Btk. ily irányban való kiegészítésének ós módosításának nem állhat útjában az az imént megindult törvényelőkészítő munka, amely új büntető­törvény szerkesztését vallja feladatául. Egyfelől ugyanis az idevágó reformoknak javarésze annyira megérett, hogy szükségük úgyszólván köztudattá vált és különben is a novelláris meg­oldást az új kódex készítői is értékesíthetik, másfelől pedig az új kodifikáció szükségképen annyira szóles alapon indult meg, hogy törvényerőre emelkedése előreláthatólag hosszabb időt vesz igénybe. II. A fennálló jog és a bírói gyakorlat. 1. A Btk. 163. §-a védi a hatóságot az oly csoportosulással szemben, amelynek célja az, hogy a hatóságot erőszakkal vagy veszélyes fenyegetéssel hivatása gyakorlásában megakadályozza vagy valaminek elhatározására, vala­mely intézkedésre vagy valaminek elhagyására kényszerítse. Az erőszakosko­dásnak a célzatos csoportosulásban megnyilvánuló előkészületi cselekménj'e a bevégzett bűncselekménnyel tehát egyenlő súlyú és ha az erőszakot vagy a ve­szélyes fenyegetést tettleg használták, ezt a körülményt a bíróság a büntetés kiszabásánál mérlegeli, eshetőleg pedig a halmazatra érvényes szabályokat alkalmazza. Az államólet működésének menetét közvetetlenül veszélyeztető s a közren­det is zavaró összegyülekezósnek ez a kriminalizálása az élet igényeit teljesen kielégítőnek bizonyult és a büntetési keret, amely halmazat esetén még teteme­sen tágítható, kelJő módot nyújtott arra, hogy a súlyosabb természetű erősza­koskodást is megfelelően megtorolják. Gyakran érezték azonban a gyakorlatban annak a káros kihatását, hogy az oly csoportosulás, amelynek nem az a célja, hogy a hatóságot, hanem az, hogy a hatóságnak tagját vagy más közegét akadályozza meg akár erőszakkal, akár veszélyes fenyegetéssel hivatásának gyakorlásában, nem bűncselekmény. Holott tapasztalás szerint különösen azok, akik rendészeti vagy konkre­tizált államakaratot kikényszerítő tennivalók elvégezésére hivatottak és e mi­nőségükben a néppel állandóan ós közvetetlenül érintkeznek, sokkal könnyebben ós sűrűbben találkoznak csoportos támadással, mint maga a hatóság. És a támadó fellépés, amely a kültelken cirkáló rendőr, a pusztán portyázó csendőr, az emberlakta helytől messze szolgáló vasúti őr vagy vadőr ellen irányul, már csak azért is fokozottan veszedelmes, mert ellene a megtámadott igen gyakran kizárólag önerejére van utalva. A Btk. 170. §-a a hatóság közege ellen való erőszakra irányuló szövet­séget bűncselekménynek nyilvánítja. Már csak ezért is szembeötlő arány­talanság, hogy a Btk. nem kriminalizálta a hatóság közegét fenyegető erő­szakoskodásra irányuló összegyülekezést. 2. A Btk. 163. és 165. §-a anyagának szétválasztása nem nyugszik elvi alapon és nem is szabatos. A 163. §. a hatóságot mint intézményt kívánja védeni. Ámde az egyéni hatóságnál az erőszak és a fenyegetés szenvedő alanya szükségkép egyazonos a hatóság gyakorlására hivatott fizikai személlyel, őt pedig a 165. §. is védi; a 165. §-ban a hatóság »hívatalnoka« alatt ugyanis a főszolgabírót, a főis­pánt, a vizsgálóbírót szintén kell érteni, mert különben az egyéni hatóságot gyakorló személy hivatalos eljárása alatt történő tettleges bántalmaztatása

Next

/
Thumbnails
Contents