Képviselőházi irományok, 1910. XLI. kötet • 1023-1057. sz.

Irományszámok - 1910-1057. Törvényjavaslat az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal a kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályozása tárgyában kötött szerződés becikkelyezéséről

1057. szám. 478 lakó vevővel szemben részletügyletből származó követelésre is igónybevehető lesz ugyan, de az osztrák bíróságok ily ítéletet nem fognak végrehajtani^ viszont mi sem fogjuk végrehajtani a hasonló esetben hozott osztrák ítéletet. 6. A váltó- vagy csekk fizetési helyének illetékessége. Ez az illetékesség a Pp. 30. §-ában és az osztrák Jurisdiktionsnorm 89. §-ában és az osztrák csekktörvény 24. §-ában szabályozott illetékességnek felel meg. A váltótörvény alapján a megtartási jogot érvényesítő keresetek, amelyekről a Pp. 30. §-& itt szintén megemlékezik, azért nem szerepelnek a 3. cikk 6. pontjában, mert az osztrák Jurisdiktionsnorm 89. §-a azokat nem említi. 7. A korábbi lakóhely illetékessége. Ez az illetékesség megfelel a Pp. 31. §. 1.* bekezdésében és az osztrák Jurisdiktionsnorm 97. §-ában szabályozott illetékességnek. A Pp. 31. §. 1. bekezdésétől az itt meghatározott illetékesség főkép abban tér el, hogy az elköltözéstől számítva nem egy évig, hanem csak kilencven napig vehető igénybe. Az osztrák Jurisdiktionsnorm 97. §-ától pedig az itt meghatározott illetékesség főkép abban külömbözik, hogy a kilencven napos határidőt a lakóhely változtatásának időpontjától számítja, nem pedig az utolsó szállítás vagy teljesítés napjától. 8. Kereskedők árúköveteléseinek illetékessége. Ez az illetékesség a Pp. 31. §. 2. bekezdésében foglalt illetékességnek felel meg, de azzal a korlátozással, hogy a bejegyzett kereskedő ezt az illetékességet nem bárki ellen, hanem csak kereskedő ellen veheti igénybe. Az alperesnek nem kell bejegyzett kereskedőnek lennie, hanem (épugy, mint a Pp. 32. §-ában szabályozott illetékességnél) elég, ha kereskedő. Kereskedelmi törvényünk értelmében kereskedő az, aki saját nevében kereskedelmi ügyletekkel iparszerűleg foglalkozik. E rendelkezés alá esnek tehát nemcsak a teljesjogú kereskedők, hanem a kiskereskedők is, kik cégüket bejegyeztetni sem kötelezve, sem jogosítva nincsenek. E rendelkezés alá esnek azok az iparosok is, akik nyers anyagokat vagy félgyártmányokat szereznek, hogy azokból továbbadási szándékkal valamely iparcikket vagy gyártmányt előállítsanak, pl. a szabó, a cipész, a kőfaragó, a kávéháztulajdonos stb. Eltérve a Pp. 31. §-ának 2. bekezdésétől, nem terjed ki a szerződés szerint ez az illetékesség oly személyekre, akik nem kereskedők. A mikor, a magyar törvényhozás ezt az illetékességet a belföldi forgalomban a bejegyzett kereskedőknek általában mindenkivel szemlén megadta, ezzel a hazai kereskedelem kívánságait és szükségleteit akarta kielégíteni. A nemzetközi forgalomban ennek az illetékességnek alkalmazása nem kereskedőkkel szemben nem volna indokolt és a hazai fogyasztókat annak tenné ki, hogy őket a külföldi bejegyzett kereskedő nagy mértékben akaratuk ellenére külföldi bíróság előtt perelhetné. A szerződés tehát a hazai fogyasztó közönséget védi meg, amikor ezt az illetékességet csakis kereskedő ellen engedi érvényre jutni. Epúgy mint a Pp. 31. §-ának 2. bekezdése, a szerződós is azt kívánja, hogy a felperes a követelés alapjául szolgáló megrendelést ós az árú tényleges átvételét okirattal igazolja. A megrendelés igazolása levéllel vagy levelezőlappal, a tényleges átvétel igazolása pedig postai átvételi vevénnyel (térti vevénnyel) is történhetik (ilynemű vasúti vevény kiállítása iránt a tárgyalások folyamatban vannak). Különös alakszerűség az okiratra nézve nem szükséges, ennélfogva sem közokirat, sem a Pp. 317. §-ának megfelelően kiállított magánokirat megszabva nincsen. A 3. cikk 8. pontjának a részletügyletre vonatkozó 2. bekezdése csak annyiban tér el a Pp. 31. §-ának utolsó előtti bekezdésében foglalt rendelik ezéstő), hogy az utóbbi csupán a Pp. hatályosságának területén lakó alperesKépv. iromány. 1910—1915. XLI. kötet. 60