Képviselőházi irományok, 1910. XLI. kötet • 1023-1057. sz.

Irományszámok - 1910-1057. Törvényjavaslat az osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal a kölcsönös végrehajtási jogsegély szabályozása tárgyában kötött szerződés becikkelyezéséről

1057, szám. 461 n. Az tíj magyar polgári perrendtartás következtében beálló változás. 1. Az ítéletek kölcsönös végrehajtása tekintetében Ausztriával szemben fennálló az az állapot, amelyet vázoltam, hazánkra nézve több tekintetben hátrányosnak bizonyult. Igazságszolgáltatási szempontból igen hátrányos az, hogy bíróságaink az osztrák bírósági határozatot minden esetben kötelesek végrehajtani anélkül, hogy az osztrák bíróságnak illetékességét vizsgálhatnák. A hazai bíróság az osztrák bírósági határozatokat akkor is köteles végrehajtani, ha az illető ügyre nézve törvényünk szerint a hazai bíróság illetékessége kizárólagos. Míg tehát a kizárólagos illetékesség fennforgása esetében a magyar bíróság annak hiányát az előtte folyamatban lévő polgári perben az eljárás minden szakában hivatalból köteles figyelembe venni, addig, ha osztrák bírósági határozatról van szó, az a körülmény, hogy a magyar bíróság illetékessége abban az ügyben kizárólag van megállapítva, kérdés tárgyává nem tehető. Az osztrák bíróság természetesen az előtte folyamatban levő perben azt a körülményt, hogy abban az ügyben a magyar bíróság illetékessége a magyar törvények szerint kizárólagos, a saját eljárási szabályai értelmében szintén nem veheti figyelembe. De károsnak mutatkozik a jelenlegi jogállapot közgazdasági szempontból is. A magyar alperes védekezését az, hogy őt osztrák bíróságok előtt perelik, nagy mértékben megnehezíti. Kétségtelen ugyanis, hogy annál nehezebb az alperesnek védekeznie, mennél távolabb fekvő bíróság j;előtt kénytelen perbe állani. Még a belföldi jogvédelem terén is nagyon jnegnehezíti ez a körülmény a védekezés lehetőségét, annál inkább akkor, ha az a bíróság, amely előtt az alperesnek perbe kell állania, Ausztriában van. A védekezés lehetőségének megnehezítése igen sokszor előidézi azt, hogy^az alperes inkább lemond a védekezésről ós eltűri azt, hogy az osztrák bíróság ellene mulasztás alapján hozzon ítéletet, mintsem hogy távol fekvő bíróság előtt keressen sok költséggel járó védelmet. Hozzájárul ehhez még az is, hogy ha a magyar alperes az osztrák bíróság előtt védekezik is, ez a bíróság rendszerint nem a magyar jogot, hanem a saját jogát alkalmazza, amelyet a magj^ar alperes többnyire kevésbbé ismer és így védekezése körül nehezebben basznál, mint a hazai jogot. Ezeket a hátrányokat mind a két irányban még jobban fokozták az újabb osztrák törvényeknek az illetékességre vonatkozó rendelkezései. Ilyen első sorban az 1895. évi osztrák Jurisdictionsnorm 88. §. 2. bekezdésében szabályozott úgynevezett faktura-illetókessóg. Ennek értelmében kereskedők között a teljesítési hely bíróságának illetékességét az a körülmény is megállapítja, hogy a fél az árú átvételekor vagy még az árú átvétele előtt kifogás nélkül vett át olyan faktúrát, amelyben az a megjegyzés volt, hogy "a fizetésnek meghatározott helyen kell történnie és hogy ugyanazon a helyen az ügyletből felmerülő per is megindítható. Ilyen továbbá a vagyon fekvése szerinti illetékesség is, amelyet az osztrák Jurisdictionsnorm 99. §-a szabályoz. Ennek értelmében az, akinek Ausztriában nincs lakóhelye, valamely osztrák bíróság előtt már azon a címen is perelhető, hogy neki e bíróság területén vagyona van. Ez a vagyon lehet akár ingatlan, akár ingó, sőt követelés is. Es talán a légsúlyosabbik valamennyi ily illetékességi ok között az osztrák Jurisdictionsnorm 101. §-ában szabályozott úgynevezett viszo-