Képviselőházi irományok, 1910. XLI. kötet • 1023-1057. sz.

Irományszámok - 1910-1030. Törvényjavaslat az állami szabályozás alá nem eső folyók kártételei ellen teljesítendő munkákról és e munkákra nyujtandó segélyekről

200 - 1030. szám. itt venni a községek belterületének védelmére végrehajtandó munkálatokat is, amelyek foganatosítására a vízügyi hatóságok a községeket egyáltalán nem szoríthatják. A megindítani kivánt akciót végtelenül megbénítaná tehát az, ha a törvényhozás nem nyújtana módot arra, hogy bizonyos körülmények között kényszert lehessen alkalmazni. A javaslat szerint ily kényszer akkor lenne alkalmazható, ha egyfelől a munkálat közgazdasági vagy közbiztonsági szempontból különösebb fontossággal bir, másfelől pedig, ha a kilátásba helyezett államsegély a költségszükséglet 50°/o-át eléri. Az első feltétel e rendszabály igénybevételét azokra az esetekre szorítaná, amelyekben az államhatalom csakugyan nem nézheti összetett kézzel, hogy nagy horderejű munkálatok kellő meggondolásnak hiányából vagy más ilynemű, méltánylást nem érdemelhető okból maradjanak el. A második feltétel biztosítani kívánja azt, hogy, ha az érdekeltek ily munkálatok végrehajtására magasabb, általános szempontokból kényszeríttetnek, az azokból eredő terhekkel erejükön túl ne legyenek igénybe véve. Az 50o/o-os segélynyújtás ezt általában lehetővé is fogja tenni. Egyébként, ha ez az 50°/

0-os segélynyújtás egyes esetekben nem volna elegendő, a javaslat 6. §-a értelmében mindig lehetséges lesz a segélyt oly mértékre emelni, hogy túlterhelés ne álljon elő. A 11. §. második bekezdése azt állapítaná meg, hogy községi belterület védelmére irányuló munkálat tekintetében ily rendelkezés tételénél a földmi velésügyi minister a belügyministerrel egyetértően járjon el. E §. harmadik bekezdése — minden e részben támadható kétség eloszlatása végett — azt mondja ki, hogy a munkálat kényszer útján való végrehajtása sem változtat azon, hogy a munkálat tervének hatósági megállapítása az 1885 : XXIII. t.-c. rendelkezései értelmében történik, továbbá, hogy a 7. §. második és harmadik bekezdésének szabálya ide is szól. , A 12. §. megállapítaná azokat az eseteket, amelyekben a munkálaérdekeltségét hivatalból társulattá lehet alakítani. A hivatalból való társulattá alakításnak csak a 11. §. első bekezdésében körülirt esetekben vagyis akkor volna helye, amikor a végrehajtásra kényszert lehet alkalmazni. Társulati szervezetre szükség lehet első sorban a munkálat kellő végrehajtása vagy a fentartás biztosítása okából. A javaslat 8. teának első bekezdése értelmében ugyan a kultúrmérnöki hivatalok látják el a munkálatok végrehajtása és fentartása körül felmerülő, teendőket, sőt a 9. §. értelmében e hivatalok a kivetések tekintetében is eljárnak, mégis sok esetben a helyesebb végrehajtás és fentartás inkább lesz biztosítható akkor, ha az érdekeltség társulattá szerveztetek. A 8. §. második és harmadik bekezdése értelmében különben a kultúrmérnöki hivatalok a társulattá szervezett érdekeltséghez is kirendelhetők a végrehajtásra, úgyszintén a fentartás és kezelés intézéséhez is. Szükség lehet ezenkívül az érdekelteknek társulatban való szervezésére d miatt, hogy így jogi személylyó válván, kölcsönt vehessenek fel. Sok esetben csakis a kölcsön felvétele nyújt lehetőséget a túlterhelés kizárására és így biztosítani kell, hogy a kölcsönfelvételre módot adó társulati szervezetet hivatalból is létre lehessen hozni. Az így hivatalból alakított társulatok az 1885 : XXIII. t.-c.-nek a vízrendező társulatokra vonatkozó rendelkezései alá esnének, nem terjednének ki azonban reájuk az idézett t.-c. 82. és 115. §-ának azok a rendelkezései.