Képviselőházi irományok, 1910. XLI. kötet • 1023-1057. sz.

Irományszámok - 1910-1030. Törvényjavaslat az állami szabályozás alá nem eső folyók kártételei ellen teljesítendő munkákról és e munkákra nyujtandó segélyekről

ÍÖ30. szám. 191 áz í. §. második bekezdésében foglalt rendelkezéssel felhatalmazást adott arra, hogy a földmívelésügyi minister a Dunán, a Tiszán, a Dráván és a Száván, valamint mellékfolyóik közül a Morván, a Vagon, a Sión, a Temesen, a Szamoson, a Bodrogon és mellékvizein, a Sajón, a Körösökön, a Maroson, a Begán, a Murán ós a Kulpán, továbbá a Balatonon vizfolyási, hajózási és közgazdasági szempontból szükséges ós a bemutatott tervek elvei alapján az 1. §. első bekezdése értelmében végrehajtandó munkálatokon kívül más folyókon vagy patakokon is foganatosíthasson oly szabályozási munkálatokat, amelyeknek államilag való végzése közgazdasági szempontból vagy egyéb köztekintetekből szükségessé válik, továbbá, hogy az állami kezelés alatt nem álló folyók vagy patakok szabályozására, nemkülönben vízmosások megkötésére segélyeket adhasson. E felhatalmazást azonban az a megszorítás korlátozza, hogy a most jelzett munkálatokra és segélyekre az engedélyezett 192 millió koronának legfeljebb 5%-a fordítható; vagyis 9,600.000 K-nál nagyobb összeget ily célokra nem lehet felhasználni Figyelembe véve már most azt, hogy a 192 millió koronából 1908. évtől kezdve évenkint csak 7,500.000 K volt igénybe vehető és csak 1912. évben emelkedett az évi részlet 8,750.000 K-ra, 1913. évben pedig 9,500.000 K-ra, amely utóbbi évi részletösszeg mellett is a hitel teljes felhasználhatásának ideje mintegy 20 évre tolódik ki ós számot vetve azzal is, hogj< a vizi beruházási hitelnek első sorban mégis az a rendeltetése, hogy abból az állami kezelés alatt álló, illetőleg az 1908 : XL1X. t.-c. 1. §-ának első bekezdésében felsorolt folyókon tervezett munkálatok nyerjenek végrehajtást: a szóbaniorgó hitelből évenkint átlagban csak mintegy 500.000 K fordítható az idézett törvénycikk 1. §-ának második bekezdésében megjelölt munkálatokra ós segélyekre. E célokra rendelkezésre állanak még a rendes kezelésben, a XX. fejezet 16. címének 2. rovata alatt, egyfelől a 8. alrovaton (»Sürgős munkálatokra és segélyezés állami kezelés alatt nem álló folyókra*) 150.000 K-val, másfelől pedig a 9. alrovaton (> Vízmosások megkötésére nyújtandó sególyekre«) 40.000 K-val szereplő hitelösszegek. Ezeket azonban jelentékeny mérvben veszik igénybe a felvételekkel ós tervkószítésekkeljáró kiadások, nemkülönben a kapcsolatos útiköltségek. De még, ha teljes egészükben vesszük is a most megjelölt költségvetési hiteleket, ezek számbavételével sem lehet az állami szabályozás alá nem eső folyókra és vízmosások megkötésére évenkint 600.000—700.000 K-nál többet fordítani, ez az összeg pedig elenyészően csekély azokhoz a nagy feladatokhoz képest, amelyek e folyóknál — figyelmen kívül nem hagyható köztekinteteknól fogva -— megoldást igényelnek. A ma rendelkezésre álló összegekkel csakis arra lehet szorítkozni, hogy egyes pontokon a legégetőbb bajok — sokszor nem is gyökeres módon — orvosoltassanak; semmiképen sem elegendők azonban azok nagyobb szabású, rendszeres, oly mankálkodás megindítására, amelytől kellő eredményekét is lehet várni. Hogy e téren sem maradhat el a rendszeres munkálkodásnak megindítása, azt a múlt, 1913. év nyarán, az ország északkeleti ós keleti részeiben lezajlott árvizek pusztításai és a tapasztalatok, amelyeket ez alkalommal szereztünk, a legélénkebben bizonyig ák. Ha el is kell ismerni art, hogy a pusztulás, amelyet az ország e részei szenvedtek, helyenkint oly elemi eseményeknek, rendkívül nagy felhőszakadásoknak volt okozata, amelyek ellen kellő védelmi berendezkedést nem