Képviselőházi irományok, 1910. XXXIX. kötet • 990-1022. sz.
Irományszámok - 1910-992. A kereskedelemügyi m. kir. minister jelentése az országgyűléshez a komárom-gutai helyi érdekű vasút engedélyezése tárgyában
30 992. szám. mazása egyáltalában szóba jöhet, kiköttetik, hogy hídpadlózatokhoz, valamint hídfőkhöz, hídjármokhoz, jégtörőkhöz, alapcölöpökhöz és alaprácsokhoz, fal- ós süveggerendákhoz, csakis tölgy- vagy vörösfenyőfát, ékekhez pedig kizárólag csak tölgyfát szabad használni. Hidak ós áteresztők, támasztó- és bélésfalak, valamint általában alapozást igénylő más építmények és munkák is minden körülmények közt teljesen hordképesen, kellően szilárdan ós akképen alapozandók, hogy az alapnak különösen egyenetlen ülepedése, csúszása- illetőleg elmozdulása, alámoíelázása vagy felfagyása be ne állhasson. Mindezen követelmények szemmeltartásával az alapozások módja és mélysége minden egyes esetben a terep- ós talajviszonyoknak és a még egyébként figyelembe jövő körülményeknek, valamint egyes műtárgyakat ós építményeket illetőleg az azokra nézve netalán más helyen külön előírt vagy előírandó feltételeknek megfelelően — az alapgödrök kiemelése és a felmerülő szükséghez képest esetleg a munkák végrehajtása közben fog megállapíttatni. E tekintetben azonban határozottan kiköttetik, hogy a nőtt talajba 080 méternél kisebb mélységre lenyúló alapozást csak fagyálló kőzeten szabad előállítani, továbbá — még legkedvezőbb viszonyok és a legjobb minőségű talaj mellett is — csak azon különleges esetekben, mikor az illető falak minden oldalról kellően szóles ós a terep színvonalától mérve legalább 0-80 méter magas, feltöltéssel teljesen körülfogva, illetőleg védve vannak. Az összes áteresztők és hidak támasztó- és bélésfalak, stb. mindennemű falazatainak előállításához kizárólag csakis portlandcement, homok és viz megfelelő arányú keverésével készítendő vízálló habarcsot szabad használni. A vastartószerkezetű és vasbeton műtárgyakra vonatkozó mindazon adatokat, melyek arra a célra szükségesek, hogy a hídtörzskönyvek az érvényben álló, vagy netalán még kiadandó szabályzatoknak és rendeleteknek megfelelőleg elkészíthetők legyenek, tartozik az engedélyes a tényleges kivitellel mindenben megegyezően összeállítani és a felülvizsgálati műveletekkel együtt — mint ezek kiegészítő mellékletét— felterjeszteni. Utszabályozások, útáthelyezósek és útátjárók felépítménye, az eredeti út felépítményének megfelelően állítandó elő. Oly utaknál pedig, melyek kavicsolva egyáltalában nincsenek, az útátjárók mindkét sínszáltól számítandó 8—8 méter hosszúságban 15 cm., azontúl pedig 10 cm. vastagságban kavicsolandók. Egyes fontosabb útátjárók —- az esetről-esetre megállapítandó mértékben — kőburkolattal látandók el. Az állomási hozzájáró utak, valamint az állomási fensíkon kocsiközlekedésre szolgáló területek 0-15 méter vastag kőalappal ós 015 méter vastag' kavicsborítással létesítendők. Az állomások előtereinek, illetőleg kezelési területeinek és rakhelyeinek azon részei, melyek kocsiközlekedésre nem szolgálnak, rendszerint 10 cm. vastag kavicsréteggel borítandók. Az őrházi fensíkok, valamint a vontatási telepeknek vágányzatok és építmények által el nem foglalt részei 5 cm. vastag kavics-borítással látandók el. Az állomásokon, a fensíknak és különösen a vágányok beágyazásának szárazon tartására, a szükséghez képest szabványszerű szivárgók létesítendők. Minden állomáson kert számára legalább 400 m 2 , oly állomásokon pedig, hol felvételi épületül Y. oszt. felvételi épület vagy bővített őrház szolgál, vagyis hol kiadó őr teend forgalmi szolgálatot ós minden állomási és vonalőrháznál szintén kertnek legalább 1.000 m 2-nyi, a célra alkalmas fekvésű és
